ÉPp ELMÉLYŰlt

2012-01-21T18:03:00.001+01:00

Van akire ismeretlenül is fel tudsz nézni, és van aki évekig melletted megy anélkül hogy egy percig is tisztelted volna. Jó ez? Az első része biztos, a második már valóban kérdéses.

927117?

2012-01-18T21:00:00.001+01:00

Próbálok visszaemlékezni milyen is volt állandóan agyalónak lenni, amikor még 92 fontos gondolat járt a fejemben 5 hónap alatt, vagy amikor 71 biztos meghatározó eszme futott át az agyamon egész évben, sőt arra is amikor 21X gondoltam azt hogy megállíthatatlan vagyok, és egyszerűen nem megy. Most vagy nem gondolkozom, vagy csak egyszerűen nem közlöm.
Pedig barátom ha tudnád...
De nem tudod.
És én még azt hittem, hogy akkor lesz igazán földindulás ha megváltoztatom a keleti szélességet és a nyugati hosszúságot.
Lett is.
Csak akkor miért nem adtam hangot neki?
Miért nem írok, amikor az egyszer fontos volt? És valószínűleg most is az, csak a körülmények változtak.
Írni szeretnék. Hiányzik itt az a sok bolondozás.
De már nem ígérek semmit.

2011-11-30T23:21:00.002+01:00

félek

ez van

2011-09-12T00:44:00.001+02:00

1 perc. Körülbelül. Ennyi időt vesz igénybe. Pont míg visszaemlékszem. Lehetséges ez? Lesz-e ennek még böjtje, vagy az agyam tényleg ennyi időt szánt erre? És a szivem? Az is tán? Érdekes...
Pedig nem is tudom (jaj dehogy nem, magadnak nem hazudsz) hogy mikor adtam hangot azon érzésemnek, hogy: VAN, AMI NEM MÚLIK EL SOHA.
Valószínűleg, ha nagyon mélyre nézek, akkor -kizárólag magamnak- bevallhatom, hogy van, ami tényleg nem múlik el soha. Csak már nem tudsz vele mit kezdeni.
Zárójelben: sajnos. Nem zárójelben: vagy nem sajnos.
Ismét valószínűleg; ez az egyik dolog a mi kis társadalmunkban, amit soha-soha nem fogok megérteni, és soha-soha nem fogok vele megbarátkozni, maximum ezzel kelni és feküdni. Hogy akkor mégis hogyan lehetséges, hogy adott életszituációban érzéketlennek tituláljuk magunkat, és TOVÁBB LÉPÜNK?!
Vajon hány tovább lépést bírunk ki?
Vajon hány ember gondolja most éppen azt, hogy róla írok? És vajon hány embert érdekel ez már a múltból? Úgy gondolnám, hogy egyet sem igazán. Ezért találták ki a múlt szót. Vagy esetleg úgy gondolnám, ami még inkább szomorú, hogy a fent leírtak pontosan ugyanúgy lejátszódnak azokban akikre én itt gondolok, sőt tovább megyek hatványozottan mindenkire vonatkoznak. Hiszen mindenkinek van valaki, akit felidéz és pontosan ezeket a szavakat használja: VAN, AMI NEM MÚLIK EL SOHA....
Gyávák vagyunk? Bénák vagyunk? Türelmetlenek? Nem is szerettünk igazán? Túlságosan szerettünk?Komolyan azt hisszük, hogy minden csak nekünk fáj? Mi van velünk? ...Ezt tudják az emberek? ....
Igen. Én ezt már mind.
Szóval, aki ilyet nem érez, annak gratulálok. Vagy még kisgyerek, vagy egy igazi erős szerencse madár. Aki ellenben mégis, annak nagy ölelés.

ezt a láma tuti tudja a dalai

2011-09-06T22:14:00.000+02:00

Egy eléggé fontos dolog indította el az agyamat a minap. Szerintem lényegtelen hogy egy kissé illuminált állapotban olvasott könyv egy része volt az.
Vajon mi is az egyén igazi vágya? Nézzük csak kicsiben. Vajon igazán őszintén mi is az amit Én szeretnék? Talán nem csak azért szeretném azt amit állítólag szeretnék, mert ezt diktálja belém a társadalmi gépezet és én mint a csorda egy tagja engedelmesen követem? Vagy nem csak azért ragaszkodom egy adott vagy akár több adott célhoz, mert azt elérhetőnek tartom?
Akkor van számomra egy jó hír. Este van. Pont nincs dolgod. Tessék kitalálni, hogy az az élet lista az a hajszoló ego listája, vagy az a Jucus lista. Nincs más teendő, csak kikapcsolni a rizikó faktort. Plusz elfelejteni hogy bármitől inába szállhat a bátorságod. És még egy kis önbizalom és egy csipet önismeret is tökéletesen megfelel a feladathoz.
u.i.1: az inába az tényleg egy létező szó???? rettentően banális.
u.i.2: ma csak egy citromos sört ittam, úgyhogy még nem kell AA tagnak lennem, mielőtt megijednék hogy lassan írni és olvasni is csak bizonyos élethelyzetek után kezdek neki.

tanuló pénz

2011-08-23T00:11:00.001+02:00

Az emberek és a bizalom köszönő viszonyban sincsenek egymással.
Én, az embereim és a bizalom köszönő viszonyban sincsenek egymással.
Én, azok akik nem az embereim és a bizalom köszönő viszonyban sincsenek egymással.
Én, és egyik emberem és a másik emberem és a harmadik emberem és a negyedik emberem és a bizalom jó barátságban vannak.
Én és a többi csúnya szavakkal illetett ember és a bizalom nem is lesznek barátságban sose sem.

na tessék

2011-08-14T14:01:00.000+02:00

Ha két évvel ezelőtt nem veszem fel a kapcsolatot Evelinnel, aki nem pont akkor költözött volna haza Hollandiából, és pont akkor nem kezdtem volna gőz erővel angolozni, és rá két évre nyelvvizsgázni, és sikerült volna pár hónapja a teljes vizsga, és ha a záróvizsgán valóban jól teljesítek, és nem távolodik el az msc, ami már akkor nem nyerte el teljesen a tetszésemet, és ha a nyáron bármelyik interjú sikeres lett volna, és nem jöttem volna ki ismét germán földre, ahol nem éreztem volna azt hogy nekem most fel kell jönnöm fészbukra hogy beszélgessek, akkor most nem így szervezném a jövőmet, és nem válna valóra egy még viccnek felfogott álom.

Bárhogyan is lesz, ha sikerül tényleg ha nem, akkor is bizton állíthatom, hogy valóban minden okkal történik.

ámen.

Ja és a már annyiszor emlegetett közhely: Vigyázz mit kívánsz, mert a végén még teljesül :)

3

2011-06-06T20:16:00.000+02:00

Nagyon rég, illetve sosem éreztem magam ennyire agyatlannak. Aztán még nem gondoltam ilyen keveset magamról sosem. Még jó hogy mellé szégyen érzet is párosul.
Jó lesz megbarátkozni ezzel. Megbarátkozni a ténnyel és tovább lépni.
Egyértelműen nem világ vége.
Még ha most úgy is érzem.

2011-06-03T23:15:00.002+02:00

ÖLLL
nem is írnék többet.
ÖLLL

2011-06-03T23:14:00.000+02:00

Sajnos a legtermészetesebb amit most érzek. Sajnos örülök. Vagyis csak sajnos. ;( ...... :) biztosan. nagyon .

2011-04-24T18:41:00.000+02:00

Na kérem szépen őszintén szólva így 18:39 perckor egyedül érzem magam, és ez az érzés nem jó érzés. Kellemetlen szituáció. Biztos majd 18:40 kor jobb lesz

2011-04-06T22:46:00.000+02:00

Rengeteg erősségem van. Három négy biztosan. Ebből egyet fel is tudok sorolni. Egymás után tudok jó kapcsolatba tenni szavakat hogy legyen forma is meg tartalom.
Örvendetes lenne ha most is ennél a drágalátos pontosan meg nem nevezett de szidott szakdolgozatnál is menne a szövegelés.
Hát ba***ameg.

kelj fel és járj

2011-03-13T22:24:00.000+01:00

Egy baromira hosszú és nyilvánvalóan érdekfeszítő bejegyzést írtam volna a jelenlegi érzéseimről, az önakaratból, elvekből felépített döntés sorozat következményeiről, de úgy gondolom hogy bármely szó ami ezen okból elhagyná agyamat egy mára feleslegessé vált megnyilvánulás lenne. Néhol talán bántó és hiúságot nyalogató másoktól független de mások által meghatározott egyéni maszlag.
Úgyhogy rituálisan sírás két sorban, káromkodás háromban, mosoly egy sor, meghajlás magam felé másfél, öröm majd idővel egy egész bekezdés a többit meg majd meglátjuk.

érc?

2011-03-11T21:39:00.000+01:00

Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy hogy rájöjjünk: amikor a körülmények arra kényszerítenek, hogy azt tegyük, amit kimondottan utálunk vagy amitől legjobban félünk, akkor ez minimum egy izgalmas fejlődés lehetősége.
És minekutána lehetőségek szélestárháza ide minden belefér. Utálni bármit lehet. Félni bármitől lehet. Bárkitől és bármikor.

vicc vagy lányom

2011-03-09T18:58:00.001+01:00

Számolok. És az az eredmény hogy nagyjából úgy osztom be az időmet mintha valami pszichotikus elmebajjal küszködő egyén lennék, de minimum esőember.
Ezért is szólnék a pizzának a sütőben hogy eléggé gyorsan legyen kész négy perec alatt mert pontban 19.00 kor el kell kezdenem enni szigorúan csak egy szeletet, hogy aztán 19.30. kor kezdődjön a következő feladat végrehajtása. Én nem is tom mi a jobb. Amikor pizsamás sorozat függő voltam vagy ez a nagybetűs élet. Mindenesetre most még röhögök magamon.

balance

2011-03-06T19:02:00.000+01:00

Nem írok mostanában mert nincs miről. Csak ezer meg ezer dolog van ami eszembe jut-elenyésző- de van más mód. Néha van jobb. Több is akár. Lényegtelen mi is az, vagy mondhatni nincs hozzá közöd, mert ez szuvenír. De most mégis egy valami:
A legfontosabb az, hogy ártani nem szabad.
Akkor hogyan mondjam el az érzéseimet anélkül, hogy a másikat ne tiporjam a föld alá?
És ami még ennél is fontosabb, hogyan érjek el valamit, ami számomra maga a nirvana de a másik számára meg egyenlő a pokollal? Legalább is annak egy eléggé hasonló változatával.
Ha magamat nézem, az én drága lelkemet, félő hogy a bűntudat a végén felüti szörnyű fejé, aztán meg ki kell találnom mit kezdek vele.
Szóval vagy hagyom hogy a bűntudat visszakergessen a nem kívánt helyre, vagy felülemelkedem és kitalálok egy helyes utat.
Mert hogy az őszinteség egy fontos építő köve egy ember fantasztikus személyiségéhez az rendben van, de a nem megfelelő mennyiségben beadagolt érzések, vélemények néha nagyobbat ütnek, mint a hazugság vagy az elhallgatás.
Na hát ezt oldd meg. S ha sikerült szóljál már.

a sörödre

2011-01-08T22:44:00.001+01:00

Az élet nem egy egyoldalú dolog.
Ha állandóan tarkón basznak egy szívlapáttal, az mondjuk még az első egy két odabaszásnál okoz valamilyen fajta emóciót, hepöninget., katarzist de egy idő után -pláne ha az ember mazohista- csak a fájdalmat érzed s max annak örülsz.
Ez is csak bizonyos ellentétekkel működik. Ha előtte megsimogatják, és utána basszák tarkón... Na az úgy már erős. Úgy már van hatás.
Szóval helyzetet kell teremteni, kevés az olyan szerencsétlen élet, ahol az ember csak az egyik oldalt kapja.
Tessék fent is lent is.
Aztán meg sok sikert.

okos3

2011-01-04T01:56:00.001+01:00

Gratulálok a szerencse tojásoknak. Nekik most viszont látásra.
Na és most, mindenki más, aki nem szerencse tojás, az figyeljen.
Kiemelkedő matektudásomnak köszönhetően és személyes tapasztalatok alapján kiszámoltam, hogy nagyjából a gyermekként töltött idő felét, de legjobb esetben is éveket kell arra szánni, hogy az otthon látott viselkedési normát, és a múltból hozott görcsösséget okozó habitust kiöljük a szürkeállományból.
Ebből az érdekes matematikai algoritmusból több minden is leszűrhető. Egyik ilyen például, hogy bármennyire is igyekszik a szülő, akármennyi könyvet is elolvasott, akárhány hozzáértő embertől kért segítséget a gyermek nevelésben, a felállás mindig ugyanaz, és az ebből fakadó áthidalhatatlan probléma -hogy a jelen generáció igyekszik felnevelni a gondolkodásban egyre inkább előre haladó jövő generációt- sosem fog megszűnni.
Nem is tudom hogy kinek nehezebb. Annak aki tanít, vagy annak aki tanulni próbál. Tehát ebből következő másik fontos momentum, felismerni, hogy amit éppen látunk, hallunk tapasztalunk, az számunkra követendő, vagy éppen ellenkezőleg. Olyan negatív cselekedet, aminek csak és kizárólag az ellenkezőjét lehet megtenni.
Végeláthatatlanul sorolhatnám ebből a gondolat menetből fakadó észrevételeket, de nem teszem.
Csak remélhetem hogy sosem késő változtatni.
Hogy van remény.
Hogy sikerül elraktároznom minden élményt, és tapasztalatot. A pozitívat és a negatívakat is. Előbbit jó tanácsként, utóbbit intő jelként.
Előre is köszönöm szépen az okítást.

kettőezer+tizenegy

2011-01-02T00:23:00.000+01:00

Nem is tudtam volna stílusosabb címet adni. És mint ilyen, fontos kihagyhatatlan gondolatok következnek.
Csak is akkor fogok megszólalni, hogyha lesz értelme annak amit mondok. Reménykedjünk hogy ezután a számat az agyam fogja irányítani. Bár eddig akkor ki tette? Jaj és tilos, ismétlem tilos, vagyis jó, ajánlott kerülni a csúnya szavakat, úgy mint: ***** ******* ******* és ezekhez hasonló, minden olyan szituációban ahol nem akarom hogy kocsisnak nézzenek. Kivételt képez az olyan helyzet amikor megkövetelendő, de ha már itt tartunk ajánlott elkerülni minden olyan helyzetet is ahol a káromkodás "megkövetelendő". Nagyon nehéz év vár rám, már látom.
Ja és diploma, hogy diplomata legyek, nyelvvizsga hogy legyen diploma hogy diplomata legyek.
Normális pozitív, endorfint termelő kapcsolatok ápolása, kiépítése, és minden olyan emberi viszony megszüntetése, ahol ezek a jót jelző szavak még csak fel sem merülnek. Ez a gondolat azért fontos, mert ez nagyon fontos és kész.
Lenne még egy blogra való kívánni való, ami bár legkevésbé megvalósítható, de azért vágynak nem utolsó. Kevésbé anyagias világban szeretnék élni.
Jó lenne többet mosolyogni, és többet szeretni.

Ne aggódj, 2011 a mi évünk lesz :)

okos 2

2010-12-25T00:47:00.001+01:00

Ki nem hagynám hogy hepi karácsonyt. Kevés olyan rokont akitől falra mászol. Még többet olyanból akiket szeretsz, vagy próbálsz. Sok olyan meglepetést aminek örülsz, sok olyan kaját amitől januárban nem leszel plusz 20 kilóval több. Tehát egyszóval SIKERES napokat.
Ide hogy illik a következő megállapítás, tudja ég, de egye fene begyömöszölöm. Például hogy a legújabb évad niptuck vállalhatatlan, de izé ezt nem is akartam írni csak most eszméltem rá, mindegy.
Még fontosabb hogy két kasztot véltem felfedezni a maga ambivalens valójában az elmúlt percben. Az egyik az akinek a közösülés forog a középpontban. Az az bármit megtenne azért a dologért, vagy annak az ellenkezőjét is, ha éppen nem. Másik típus aki bármit elkövet azért hogy távol tartsa magától a civilizáció bármely elemét, vagy éppen magára hívja az emberek figyelmét.
Na már most ez a felfedezés azért lehet, mert egyrészt szociális érzékkel megáldott lények vagyunk akik tán csalódtak és negatívba fordultak, tán naivak és folyton reménykednek. Másodsorban azért, mert bennünk van az állatias ösztön, és az egyszerűség. Kell nekünk tűz víz kaja sz*x és plazmatévé.
Ahogyan azt már a Jurassic Parkból megtanultuk:
Isten megteremté a dinoszauruszt. Isten elpusztítá a dinoszauruszt. Isten megteremté az embert. Az ember megteremté a dinoszauruszt. A dinoszaurusz elpusztítá az embert. Az asszony örökli a földet.

És így jutunk el a boldog ünnepek kívánásán keresztül a társas ösztönlényen át a mindent megevő dinokig.
És addig hogy nem kell forralt bort inni mert elveszett világ lesz.

okosan 1

2010-12-21T22:13:00.000+01:00

Felfedezés. Figyelem hatalmas lesz.
Életemben nem sok időt töltöttem külföldön, talán egy kezemen meg tudom számolni hányszor, de az tény, ha elhagytam azt a hazának nevezett országot, mindig messze mentem. Na már most az a nevezett nagy felfedezés arra irányul, hogy teljesen mindegy mennyire távolodsz el attól a közegtől amiben élsz, nem sok minden fog változni, ugyanis a gondolkodás módod és az elveid mondhatni utánfutó módjára követnek. Ami egyébként cseppet sem probléma, sőt jó érzés hogy vannak érzések amiket magad után húzhatsz, de kikapcsolni, feltöltődni új célokat kitűzni utánfutóval nem lehet.
Szóval a helyes út, csak mértékkel. És nem kell azt hinni hogy a helyváltoztatás egyszerre megoldja minden problémánkat.
folyt köv.

D

2010-12-06T17:02:00.000+01:00

nagyon nagyon nagyon kíváncsi vagyok a ma estére. jó sok ember a kalapban. új szituációk. de ami igaz az igaz, túl vagyunk már pár olyan alkalmon amire büszkék lehetünk :) még egy nem számít.

hmm

2010-12-05T13:07:00.002+01:00

Drága Istenem kérlek kérlek kérlek add hogy nyerjek a lottón!

Drága Fiam kérlek kérlek kérlek vegyél egy szelvényt!

olaszmód

2010-12-05T12:37:00.000+01:00

amire szükségem lenne, az nem sok, csak ezer meg ezer katicabogár. valaki tudja hogy ez mit jelent, hogy ez mennyire is fontos.

ezek a napok

2010-11-23T20:55:00.000+01:00

és a mai még mindig nem a legszarabb nap volt.
nyilván ott a holnap.
tegnap is ezt mondtam.
egyébként meg lehet nevetni mert ahogy szokott van itt minden. volt itt minden.
egy két új egy két szokásos egy két megunt.
ha hülyével vagy hülye leszel? kizárt. azért aggasztó
5 perc alatt meg lehet házasodni? mindenképpen. azért mulatságos.
lehet inni berugás nélkül? esetleg. azért sikerült.
lehet egy másodperc alatt kukába dobni egy szakdoga témát? nem szabad. azért megtörtént.
lehet több nemzetközi mint hazai kapcs.? lehet. azért van.
ó mennyi minden jut még eszembe.
ó mennyi mindent nem írok le.
ó jön a holnap.

ellen szenv.

2010-11-07T17:37:00.000+01:00

Bárkivel meglehet szakítani a kapcsolatot, gond nélkül, ha saját döntésből úgy ítéled meg számodra hasztalan az amit nyúlt. Ez a bárki néha nem lehet akárki.
Pedig szívem szerint teljes tudatomban állíthatom megszakítanám ha tehetném.
Ez az amikor az anyag távol áll a masszától. Amikor az anyag a legkiábrándítóbb és legvisszataszítóbb jelenség a világon. Akitől csak úgy jársz jól, hogyha a legtávolabb kerülsz. Mert ha nem teszed gyorsabban magába szippant mint hinnéd.
Már csak azt találnám szerencsésnek, ha tényleg minden bárki elnyerné méltó bármilyét.
DE
Vajon összeállhat egy massza (megfelelő) anyag nélkül?
K**vára remélem.
Mert szar anyagból nem egy délutáni séta.

nov.3.

2010-11-03T21:23:00.001+01:00

Csapjunk oda egy kis vöröset. Pár tervet. Új testrészeket. Izé mást, nem újat. Egy kis mesterségessel.
Fejezzünk be egy sulit. Ne járjunk több Szie előadásra. De még ízlésesen hasaljunk el az utolsó vizsgán. Csakis emelt fővel. Számolgassunk. Utazzunk. Majd! Messzire. Közelre.
És játszunk mellette Kelj fel Jancsit. Meg üzeneteset.De a nyereményt kerüljük el. Semmi tudatosság.
Meg gratuláljunk. Annak a 182-nek. Meg hallgassunk.
És akkor most hallgatunk......

Ja és szar ez a vörös , többet ilyet nem csapunk oda, de most még hagyjuk had érjen.

mikor kattog az a termetes aorta pumpa?

2010-10-27T21:03:00.002+02:00

Balra, le a sarokba, egyenesen felfelé párat, majd felül középen és szépen lefelé.
Naponta végig kell ezeket játszani összeszámlálhatatlanul sokszor, és mindig ugyanazzal az érzéssel. Majd látva az eredményt sokszor ugyanúgy távozni. Kurvára naiv. Szívbemarkoló. Felesleges. És nagyon nagyon vágyódó. Elvágyódó...
De mégis mi felé?
Te tudod, más is tudja, bár nem számít. De vajon ők tudják?
Normális viselkedés ez?
Mennyivel okosabb lenne leülni szépen törökülésbe. Olyan játékokat játszani amik önmagukban szépek. Egyszerű cselekvések.
Zenére táncolni. Sötétben szemet lehunyni. Viccen nevetni. Ha szomorú vagy sírni.
Reflexből élni.
Hát nem normális viselkedés ez.
Beszív a kollektív közösség és kifúj az elhagyott öntudat.

"....kábán vakon részegen futunk át az életen...."

2010-10-26T15:54:00.000+02:00

hány embert tudnál éjjel felhívni azért, hogy figyelj öreg költözöm; segítsél?!

utálunk-e?

2010-09-22T23:54:00.000+02:00

Nincs problémánk a szerelemmel. Nincs problémánk a kötődéssel. Semmivel, ami arról szól, hogy kit hogy szeretünk. De azzal már talán, hogy ne sajátítsuk ki a társakat, mert abból csúnya sírások keletkezhetnek, és eléggé erősen negatív visszhangot kreálunk a viselkedésedből.
Ezúton gratulálunk a gyávaságodhoz, és kívánunk kellemesen jó estét, és nem mellesleg felejtsd el a láncokat, köszi puszi, többesszám.
csá.
egy R A J és talán R.

5.re

2010-09-06T04:14:00.000+02:00

Nem tudok aludni, hosszú ideje először, nem. Vajon vajon miért? Lennének ötleteim.
De mi a legjobb megoldás ilyen helyzetben? Hát persze meglátogatni eme oldalamat, ahol már ezek szerint annyira régen jártam, hogy rendesen felhasználó nevet és jelszót kért tőlem a belépéshez. Tőlem az anyaföldtől.
Megértem, nem haragszom, nem is furcsálom.
Sok mindennel így vagyok egyébként az elmúlt időszakban. És természetesen sok mindennel nem, ahogy az tőlem elvárható.
Példát kiragadva, csak hogy a mai napot nézzük, részt vehettem volna két eléggé különböző eseményen 5. folyamán, amiből az lett, hogy mind a kettőre nemet mondtam.Hogy a fenébe is lehetnék egyszerre két helyen? Hogy a fenébe is tehetném hogy ennyit utazok meggondolatlanul? Hogy a fenébe tehetném hogy önfeledten szórakozom? S végül hogy a fenébe hagyhattam ki eltervezett dolgokat? Attól függetlenül nem bánom-ez viszont tőlem meglepő- mert helyette kaptam a naptól olyat, amit viszont egyáltalán nem terveztem. Nem is csak a naptól az elmúlt időszakoktól.
Ebből kifolyólag tanács. Engedd el magad. Még egy: tér és idő nem számít. Harmadik: múlt jelen jövő csak szavak, néha napján legalább is. De ezáltal negyedik: -Legfőképp Csatlós barátnak- engedd el azt ami már lezárult, közeledj hozzá máshogy, és egy percig se aggódj ha az elején nincs talaj a lábad alatt, és amiatt meg végképp ne, hogy nem leled nem találod azt amitől kiteljesednél. Ott van az, odakint a világban csak még várat magára. Addig is hit, meg kitartás.
Összegezve, még ha nem is olvassátok ki a sorokból, a hajnali ébrenlét. az elmúlt eltöltött napok, hetek, élet mezsgyéjének más úton való haladása mind mind tetszetősnek mondható számomra.
Vannak kérdések vannak kételyek, mindig és állandóan, de az én néha depresszívnek, melankolikusnak , de nem kevesebbszer reménytelenül bizakodónak nevezhető személyem számára az ősz ismételten nagy és örömteli változásokat hozott.
Írjak-e még ezek után. Fölösleges. Szó pocsékolás, helyette elköszönök, és megköszönök.
Biztos vagyok benne, hogy tudják akiknek ezt szánom:
Köszönöm!

na?

2010-08-16T20:35:00.000+02:00

Jöhetnek az ötletek hogyan is kell például több dolgot egy időben véghez vinni, valamint hogyan is kell normálisan élni. Tippeket kérek ahhoz az iszonyat nehéz nyelv tanuláshoz ( nem szégyen na, de nem megy basszus) szóval tessék elárulni hogy kell nem öt perc után a sarokba dobni a cuccot idegbetegen. Hogyan kell keveset de annál tartalmasabbat aludni. Rövid idő alatt profin munkát végezni, kevés hibával, hogyan kell szakdolgozatot írni, milyen időbeosztás szerint kéne a környezetemben levőkre elegendő időt szánni, e közben hogyan tudsz új kapcsolatokat építeni. Milyen időbeosztásban mikor és mit és meddig mozogjak, ehhez mérten mit mikor mennyit egyek igyak üljek stb. Ezeket mind most én nem tudom, és azt sem tudom, hogyan kell rájönni arra hogy miket érzel, és azt sem hogy hogyan kell közölni, ja és mit csináljak ahhoz hogy ne mások elvei szerint éljek, hanem a magam bigyóit kövessem, és és és meg fogok fulladni annyi a bizonytalanság. Jaj jaj jaj ez az élet. Csak minden sikerüljön, na azt hogy kell?
..Ennek a lánynak nem jó semmi sem sosem. Ez a lány nem érez sosem elégedettséget sosem. Ez a lány azt hiszi hogy amit csinál az nem jó sosem. Ez a lány azt hiszi hogy.....áá miket hisz.

csúnya lesz

2010-08-10T20:43:00.000+02:00

bassza meg az a rohadt k*rva elmúlás. és az én cseszett érzéseim is. és ezek a szaros felesleges könnycseppek is. és a te semmirekellő nyomorék érzéseid is menjenek a fenébe. és minden ami elcseszi ezt az egészet. és mindenki más is. és egyáltalán ne menjen a picsába már a remény. ami egy kib*szott délibáb. hogy szakadna szét. és valaki vágna már fejbe hogy nem vagyok normális. és valaki téged is verne már hátba hogy te sem vagy normális. és az elcseszett szótlanság meg gusztustalan elfordulás az is menjen a jó büdös fenébe már. és ez a szűnni nem akaró hiányérzet az ő kibírhatatlan valójában. és verjem a fejemet a falba bassza meg.

minusz egy

2010-08-08T22:36:00.001+02:00

Egészségesen fontosabb vagyok magamnak jelen pillanatban mint bárki más. Nem sokszor fordul elő ilyesmi, de ma végre. Szeretném azt a boldogságnak nevezett állapotot. Jól látszik talán mégis szeretem magam. Függetlenedj és kapcsolódj. Kiszámoltam. Először vagyok jóba magammal, aztán jóba vagyok másokkal, és utána velem is jóba lesznek. Vagy ilyesmi. Az első az tuti.
És ezért elnézést kérek ha bárkinek rosszat okoznék. Ha felnőttél meg fogod érteni.
Nem vagyok én olyan szívtelen hidd el. Csak fontos nekem a fontosság.
De engesztelésképp vehetek egy pár puszi automatát.

2010-08-08T11:19:00.002+02:00

ÉN ÁLMODTAM NEM RÉG, ÉS AZT KÉREM. ÁLMODTAM A NAPOKBAN MÉG MÁST IS ÉS AZT IS KÉRNÉM.

bumm szivtál

2010-07-30T22:16:00.002+02:00

Olyan cukika vagy...Jaj hát világbékére vágysz meg barátságra meg szerelemre. Nagyon édes. Ja, hogy ti is, látom elég sokan, millióan. És Én is olyan jó fej vagyok, mert ezekre vágyom, amikre ti. Minden olyan szépen klappol. Olyan gyönyörűen hajózunk így mi, az emberiségnek nevezett társaság. Már csak ne érezném hogy ebben a nagy szimbiózisban tele vagyunk apró bukkanókkal.
Mert oké hogy cukik vagytok, de nahát-nahát mért is kamuztok, meg álszenteskedtek, helyezkedtek, számolgattok, totózgattok? Á látom én. Blöfföltök hogy d*gjatok, meg blöfföltök hogy legyen pénzetek, aztán azért mert kell az a házasság, aztán mert el kell válni, aztán a végén mindig mindig.
Szóval áruljátok csak el, igazán, nekem el lehet, hogy a matematika miatt van ez, ugye?! Hiszen én vagyok a butus mert a hülye őszinteségemmel, és nyíltságommal kiadom magam, félretéve a taktikát, és csak azt érem el, hogy átlagban ezeket a szupi dolgokat később szerzem meg mint ti a blöffölgetéseitekkel. De milyen vakok vagytok drágáim, mert ti meg nem olyan minőségben éritek el, mint én fogom. Látszik is, hogy van még mit tanulni mindannyiunknak.
Úgy igazán szoktam is emiatt szomorkodni, bizony-bizony. Hogy nekem miért nincs még teljes csomagom, vagy miért szaladtam falnak, bántottak meg. Tudjátok ilyesmik....
És látszik ám, hogy ti is szomorkodtok, ha néha merészeltek tükörbe nézni, mert meglátjátok, hogy a nagy kamukirályozásban sivárak lettetek és már magatok sem tudjátok merre vagytok arccal.
Most komolyan ti aranyvirágszálak ne kapaszkodjatok már akkor abba a hajóba, nektek így tényleg fölösleges. Mert rohadtul nem így kéne na. Bocs hogy így elárulom, de tényleg nem. Mert amit csináltok vágyaitok ellenére már kurvára de nem cuki. Sőt ha jobban belegondolok ti sem vagytok egyáltalán aranyosak meg tündérek.
De tény hogy jól áll nektek a szenvedés. És nekem is a tanulás.
Puszi nektek drágáim.
Jaj és kérhetnék még valamit, ha nem nagy dolog: Nekem rohadtul ne blöfföljél, és ne kamuzzál, mert én a sziklaszilárd világbékére barátságra és szerelemre vágyom! ( Izé, tudok még pár embert rajtam kívül, akiknek ugyanezek a céljai, szóval ha lehet nekik se!)
Annyira kedves köszönöm.

?%

2010-07-23T22:10:00.003+02:00

Nyár összehasonlítás.
Olyasmi mint a gyorsteszt. Nem a terhességi, hanem a cosmopolita újságokban található kérdés per x válasz eredményeként kiszámolható hogy hány százalékban vagy ilyen vagy olyan, és mit kezdj az eredménnyel dolog. Személyre szabott, jobban mondva személyemre, és váltig állítom vagy állítottam- még mindig nem vagyok tisztában az igeidővel- hogy ez messzemenőkig a leginkább olyan nyaram amit rohadtul félrekalkuláltam. Az érdem nem csak az enyém persze. Többeké.
De már párszor megfordult azóta a fejemben , hogy lehet mégsem elcseszett ez a nyár, csak egyszerűen más. Mondjuk visszafogott. Vagy jelzés értékű. Hogy pár dologban változtassak, és ezért kapok rá időt.
Tehát lelassultunk.
És próbálunk koncentrálni figyelni hogy mit is tudunk ebből kihozni-Én és az egom.
Valószínűleg jó ideig ezután nem lesz erre lehetőségem, úgyhogy jobban teszem ha kihasználom az alkalmat.
De azért anyunak és apunak szólók hogy nem vagyok ingyenélő hippi.
Csakis a biztonság kedvéért.
És az sem árt ha magammal is elhitetem.
Bár az már talán sikerült.

lehet hogy neked!

2010-07-21T22:00:00.001+02:00

"Ne változz meg, az Én kedvemért semmiképp sem. Egyszerűen csak nem vagyok hajlandó végignézni ahogy elcseszed életed és ezáltal az enyémet is, ezért megyek!"
Ennyi. Két rohadt mondat, amivel eléred, hogy a Te életedet nem teszik tönkre. Amivel jelzed hogy nem vagy partner többé, amivel nem ülsz tovább a szarban.
Nyilvánvalóan szívtelen? Egyértelműen önző? Vagy látványosan bátor.Változásra hajlamos, a gyávaságot kerülő.
Ugyanis, ha még valaki nem tudná, mindenkinek joga van a saját életét úgy elb*sznia ahogy akarja. Azzal a leginkább sem árt senkinek, ha a szakadék szélén egyedül állva összegzi, hogy ami az övé volt, azt elpazarolta. De ha valaki képes és másokat is elcipel a szakadék széléhez, akkor az a lehető legnagyobb gerinctelenséget viszi véghez, amire nem lehet mást mondani mindössze annyit: "barátom amit Te az állítólagos szeretteddel művelsz az gyomorforgató, és egyszersmind undorító!" És emellett még zárójelben gratulálhatsz annak az embernek is, aki hagyja magát elcipeltetni. Lehetséges hogy kérni sem kell, magától megteszi, akkor természetesen közös az esztelenség. És bármilyen hidegen is hangzik akkor már csak reménykedni lehet, hogy legalább együtt kézen fogva és remélhetőleg minél gyorsabban eltűnnek abba a bizonyos süllyesztőbe.
...Tudom hogy vannak szituációk, élethelyzetek, amin nem lehet változtatni. Hiszen egyikünk sem mindenható ( jó Jim Carrey talán ) és ezért nincs befolyásunk az egész mindenségre, de ezekre a dolgokra igenis van. Igenis eldöntheted ha használható érzékszervekkel rendelkezel, hogy milyen életet szeretnél magadnak, kikkel szeretnéd ezt leélni, és milyen szerepet szeretnél betölteni az élet különböző területein.

Ezen információk tudatában most jött el az idő, hogy eldöntsd; akarsz-e tovább asszisztálni más bénázásához?!
Még mindig jobb a süllyesztő felé az út?

Bécs/Pest

2010-07-21T18:18:00.001+02:00

Szeretném ha a szívedre hallgatnál. Önző vagyok szeretném.
Szeretném ha nem bánnád meg. Gondolok rád szeretném.
Szeretném ha támogatnának. Reménykedek szeretném.
Nem tartom esztelennek a szívedet. Nem tartom szívtelennek az eszedet.
Szeretném ha ezt tudnád.

tokaji

2010-07-18T21:15:00.001+02:00

Hiányzik pár dolog.
Főleg az elfogyasztott pár puttonyos után.
Nem baj, kóstold csak meg, az íze kedvéért, nem lesz baj.
Baj az éppen nincs is. Főleg hogy finom. Úgyhogy dehidratálódni már biztos nem fogok, ma legalább is.
Aztán pár perc elteltével már a listát sem tudom teljesen.
Talán jobban is jártam.
Már csak a zenének nem kéne emlékeztetnie arra amire nem is akarok.
De nincs az a pénz amiért kikapcsolnám ezt a hangot.
Mert akkor még a zene is hiányozna, az már több lenne a sok(k)nál.
El is fejetettem mondani az elején, hogy dolog lehet bármely élő és élettelen, tapintható, megfoghatatlan, akármi.
És már csak egy kérdés: Meddig is még? Addig, mi? Az sok.
Hát akkor behódoltam, egészség.

2010-06-26T09:48:00.000+02:00

Most felemelem a kezem,
-nézd arra láttam a lelked menni-
aludni ment de egy csomót keresett előtte.
De tényleg hidd el, még sokat gondol rád, sokat jelentesz neki,
és azt akarja mondani nem haragszik.

(Most újra kezdheted összerakni az egészet, ha még nem késő,
tényleg sajnálom, miért nem szóltál.)

befúj kiszív

2010-06-10T21:11:00.000+02:00

Élek! Rettentően meglepő másrészről pedig, hogy mostanában félig tele a pohár. Máshogy nézek ezt azt. A máshogy az már azt is jelenti, hogy negyed dioptriával élesebben, ami mint egy fejbe kólintással egyenlő, hisz akár szomorú is lehetnék azáltal, hogy eszméltem "wow ez mind itt van? és én eddig nem is vettem észre? " de MONDOM nem vagyok. Emellett, már a hónap tizedik napján úgy éreztem magam a városban, mint egy tele lábas forró vízben, de háhá izzadni a pár héttel ezelőtti vacogás után maga a mámor.
Ja olvasok, Ja tanulok, Ja olyanok jutottak eszembe hogy ja, Ja temetek, Ja ások, Ja reménykedek, Ja várok, BÁR Ja azt nem annyira.
Így-e ez a sorrend. Vagy mi szösz.
Rettentően meglepő harmadrészről pedig valószínűleg most következne, és következik is...
Tulajdonképpen nem is tudok mást mondani, úgy ízig vérig jellemzően, hogy remélem Isten hozott, és remélem Viszont látásra.

klasszikus

2010-05-17T23:59:00.000+02:00

Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztgetjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytanakodunk. És szívünk hüledez.
-Merre?
S véljük, hogy semerre.
Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk vakul. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél.
-Istenem!...
De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve. Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk.
-Hova jutok?!
S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan, jóságos kéz van a kezünkön. Vezet.

...

2010-05-16T17:20:00.000+02:00

Döntések , realizált helyes út, az idő, és a felismerés, hogy mindig, egyre és még inkább könnyebb, míg nem egy napon azt veszed észre, hogy valami miatt, nem bírod tovább, és pokoli nehéz lesz. Kibírhatatlanul és szüntelen.
De talán lesz egy következő nap.
És talán egyszer már csak egy picit fog fájni. Vagy talán felnőssz a feladathoz, és egyáltalán nem.
De a ma, azért még ma.

tökéjt

2010-05-05T23:07:00.000+02:00

Partra vetett hal.
Annyira nem fogok többet írni, annyira jó ideig többet nem, míg jó ideig nem, többet, mert annyira off, hogy
partra vetett hal.
Pedig annyira mondanám, annyira sokat, néha közölném, sokat néha annyira, de nem, mert
partra vetett hal.
Mert minden pont ott van, annyira ott, ahol nem kéne, lenne máshol, pont nem ott, annyira nem, mint egy
partra vetett hal.

családi kör

2010-04-30T20:39:00.000+02:00

Azt vettem észre okosba, hogy nem lehetsz igazán őszinte mert az embereknek fáj az igazság, és ha meghallják, hogy a gyengéiket piszkálod akkor olyan csúnya védőpajzsot eresztenek hogy nyelni sem tudsz.
Gyávaság a fene vigye el. Elmenekülés. Meg hazudozás.
Jaj még azt is észrevettem, hogy ez család szinten generációk során tökélyre fejlődött.
Nesze neked béke, nyugalom.

értelmesen

2010-04-26T19:37:00.001+02:00

Az az igazság, hogy most valahogy nem jó. Olyan nem jó. Van üldözési mánia, ami azért kellemetlen, mert alaptalan szerintem csak az agy kusza játéka, játék aminek a vége nem hepi finis, van önmarcangolás rész, ami úgy néz ki, hogy ketten állunk egymással szemben, egy lelkiismeret és egy én, és üvölt a lelkiismeret az énnel, hogy minden amit tesz az nem jó, vagy éppen amit először úgy gondolt hogy jó lesz, az megváltozott és azért nem jó, van egy kellemes hurok a nyakamon ami egyre szorosabb, és a megoldás az csak látens kezelésként érhető el, nem lehet véglegesen, de csakis azért, mert nem is törekszem rá, szóval csúnyán néz ki ez a pár sor, még talán őszintén is, és a legdurvább az, hogy az egész szarosságot egy mondatba bele tudtam írni, csak úgy, hogy mondatrészekké alakítom, ami felfogható annak, hogy ezek a mondatrészek amik problémaként jelentkeznek műbalhék, és egyszerűen reálisan kéne nézni mindent, és kussolni. Ó jaj majd el felejtettem, külön mondatban, olyan érzés is előjött hogy: soha soha soha...

asszó

2010-04-20T03:02:00.000+02:00

Elnézést kérek, tisztelettel megjegyzem, nem nagyon érek rá, mert éppen a páston állok.
Egyik oldalon a szívem, másikon az agyam. És tyűű de milyet vívnak egymással.
Hallom ahogy mindkettő azt mondja 'én fogok győzni'
Na majd meglátjuk, de addig míg nem lesz vége a tusnak, ne tessék zavarni, még egyszer minden tiszteletem.
További szépeket!

csillag vagy fecske

2010-04-13T21:00:00.000+02:00

Terv bevégeztetett.
Szépséges, csodálatos. Tetszetős.

2010-04-11T15:42:00.002+02:00

...Nem mondhatok semmit,
mert léthazugságban élek.
És ha képetekbe nyomnám,
egy kicsit meghalnátok....

a vadnyugat története indián szemmel

2010-04-05T22:28:00.006+02:00

Tetszik-e emlékezni egy filmre, ahol volt táskarádió, bambi, Ki mit tud? láz....hát Csinibaba, noná. S ott bizony, életemben először láttam, egy nagypapámat idéző, filmben igen csak üzemi nyomáson lévő embert. Később hallottam, ő Lovasi András, valami Kispál és a borz nevű együttesből. Na gondoltam, gyönyörű. Affektáló, meg a száját is olyan furcsán tartja, meg piás meg csöves... szuper egy zenekar lehet.
Aztán kb. fél év múlva tévé előtt jött egy koncert klipp. A számban volt a részegen szó, amire felkaptam a fejem, hogy hoppá itt egy ismerős csöves lovas, meg egy érdekesen mozgó cigiző gitáros medve, egy mikrofon fejű, és háttérben egy dobos. És meglepett, hogy elég jó a szám, elég jó benne a gitár, a dallam...szal na. Újra szerettem volna hallgatni ( net hiányában ezt nehezen tudtam) így szóltam mindenkinek akit értem, hogy van ez az együttes, akinek van ez a Csillag vagy fecske száma, és kéne nekem, meg az album is.Pár nap múlva már Turisták bárhol cd volt a lejátszómban, és rongyosra hallgattam. Imádtam. Kaptam is szép lassan a többit. Aztán oly annyira fan, hogy életem első céltudatos koncertjére el is mentem, büszkén, boldogan. Aztán a másodikra, harmadikra, sokadikra.
Ennek immáron hét éve (nem semmi), s azóta betéve, mindent. Sőt nem túlzok ha azt mondom, én teljesen elégedett lennék, ha a meghallgatott dalok szövegeit használnám csak, ha kommunikációra kerülne a sor. Hisz nem lehet megunni, mindig mindenhova illik, és ironikus, és humorérzékkel telített, és szimbolikus, és rohadt jó.
...S most ezek a 20 éve ipart, ,dallamot, gondot űző egyének, fixen kitűzött utolsó koncertjüket adják aug. 9. én 3 órában.
Szidhatnám őket, sírhatnék, nosztalgiázhatnék, hisztizhetnék, helyette inkább tervezek.
Illetve nem csak, mert az összeset beváltom, de az utolsót minden körülmények között.
Annyira a minden volt ez hét év alatt, hogy csak na. Házibuli, barátság, fiúzás, ivás, éjjeli halászbástya, megható űzik hada, idézetek, fesztiválok, gitár, apuval kapocs! ....minden minden.
Rohadtul meghatározó, boldogságos hosszú intervallum.

..Ha ez a vég , az emberek megértik !
Csak még egyszer: hang legyen és fény;disznó tánc,keringő, házibuli Debrecenben.
Én is meg tudom csinálni ( Jutka): lefekszem a hóba, a homlokom hozzád nyomom, éjjel álmomban, minden rendben ( van amikor nem ). Egy fiú ágyában, vackolj belém, ippon lite.
De szeretnék Wc.n sírni; Mielőtt az ég...küldi a megoldást. Kapcsolj le mindent! Nem érdekel; kicsit szomorkás.
Köszönöm, köszönöm
Zár az égbolt
ÉN SZERETLEK TÉGED!

nem

2010-04-03T22:56:00.000+02:00

Nem én mondtam, hogy a fényképezés szétbassza a pillanatot.
Nem logikus, hogy a szekszuálisan egymáshoz vonzódó emberek nem őszinték egymással.
Nem tetszik, hogy a szóbeszéd úgy pereg mint a rizsszemek.
Nem leszek nyugodtabb, attól a reménytől ami utoljára távozik.
Nem látom a testbeszéd apró jeleit.
Nem biztosan, de talán az egyszerűbbik fajtából való vagyok.

Nem számít a sorrend, ha csipegetsz.
Nem kell keresni az értelmét,ha nincs neki.

ki őszinte

2010-04-01T19:42:00.000+02:00

A kiút keresése közben előfordul, hogy néha hazudunk. De ezzel még nincsen semmi baj. A baj ott kezdődik, amikor elhisszük hogy ezek a hazugságok igazak.
Bizony maga az eszmélés nem könnyű. Látni hogy csordultig van a pohár ilyesfajta érzésekkel, sőt mi több napról napra újabbak keletkeznek, amiket az élet szül vagy az érzések alkotnak, nem kellenek másra, csak a túlélésre.
Van amit máshogy nem is lehet elérni, csak ha átlépünk rajta. Szépen lassan elfelejtjük, vagy becsapjuk magunkat addig, amíg az erő nem győzedelmeskedik az ordító egoval szemben.

holnap elött

2010-03-22T21:45:00.000+01:00

Kétféle ember van: a penge meg a hal.
A halember az olyan, hogy csak tátog, úszik az árral, és csak van. A penge viszont nekimegy a dolgoknak, belehasít mindenbe, és az se érdekli, ha közben kicsorbul, mert legalább megpróbálta.
Na szóval, bármit csináltok pengék legyetek, ne halak.
Ez tulajdonképpen nem más, mint az örök hamleti dilemma sajátos megfogalmazása. Bár ennél valamivel árnyaltabb a kérdés. Mert nem mindig könnyű eldönteni, hogy lenni, vagy nem lenni. Vagyis tenni, vagy nem tenni. Nem mindig könnyű megmondani, hogy lépjünk , vagy inkább egy helyben maradjunk. Melyik célravezetőbb? Melyik megoldással ártunk, vagy használunk magunknak, és az ügyünknek?

Szakadatlanul törekedj!
Talán ez az egyetlen amit tértől és időtől függetlenül mindig szem előtt tarthatsz. És ki tudja, akár még jól is elsülhet.

az állatkert a kerítésen kívül is folytatódik

2010-03-22T21:26:00.001+01:00

Általában a kevés intelligenciával rendelkezők azt hiszik hogy mindent tudnak, sőt mindent jobban tudnak, amivel még nincs is olyan nagy probléma. A baj az, hogyha szentül hitt meggyőződésüknek hangot adnak, természetesen nagy elánnal, és megmásíthatatlanul. Ilyenkor jönnek a mély buta emberek és pajzsként használják az általuk kreált még nagyobb ellen szónoklatokat, és kész a háború. Nagy örvény, és magával ránthat.
Csakúgy mint mindenre, erre is van megoldás. Ha örvénybe keveredsz, hagyd hogy az aljára sodorjon, ott már szép lassan csendben óvatosan kiúszhatsz. A sok 'okos' meg brillirozzon tovább ahogy a gyomra bírja.

...Ne haragudj, hirtelen nem tudok jobb megoldást, ígérem gondolkozom, egyenlőre csak ennyire tellett. (=

jegyzettömb és két mappa

2010-03-15T20:46:00.001+01:00

Szó, szavak ambivalens fa***m. Olyan izé elképzelések vannak idebent, hogy úgy véghez viszem, annyira fejetlenül és nem engedek káromkodásul határozottan, hogy majd megijedek magamtól. Még az is lehet hogy mindvégig egy hatalmas nagy délibábot kergetek, és nem lesz belőle semmi, mert a rohadjak meg elszántság az szívből jövő, de az agyam ami felfogja ezt a világot, tudja nagyon jól, hogy a lehetetlen nem véletlenül egy létező szó, és ezért szívás a józan ész, mert ilyenekre hívja fel a figyelmet. Mindenesetre elértem már amit egyszer elszalasztottam, nem is egyszer, bár igaz fog összeszorítva, hát legyen úgy. Fogam van még elég, azon nem múlik. Szabad megjegyezni akkor legvégén, hogy azok a szavak, amik így felspanoltak -na de menő- azokat fogom még hallani, sőt azok most rajtként állnak a füzet elején, mint egy jelezve a lehetőséget. És azt, hogy akkor is és határozottan igen bmeg meg lesz ez. Hisz ha már csak három dolgot kívánhatnék aranyhalas játékot játszanék, akkor is benne lenne ez a vágyam a háromba, sőt két éve is menne volt, és jövőre is benne lesz, és úgy a mindig, csak ne csesszük el! De tudod mit? Nem fogjuk , és kész!
Azért annyit megtehetnél hogy legalább szorítasz értem, és a kívánságomért, és a halamért, és a rohadt elszántságomért, ennyit igazán.
Nagyon köszentyű!

ajtós

2010-03-12T19:35:00.000+01:00

A legtöbb gond az ajtóval van.
Van úgy tudniillik , hogy addig nem nyílik ki egy ajtó, míg egy másik be nem zárul. Ha ezt figyelmen kívül hagyod, akkor rossz helyzetekbe keverheted magad, vagy nem érezheted az újdonság teljes varázsát.
Úgy hogy tessék kilincset ragadni. S az sem gond persze, ha sokszor zárunk. Mert amíg egyszerre csak egyre koncentrálunk, addig a lehetőségek széles tárháza biztosított.
Hát nem nagyszerű, és fantasztikus, és magával ragadó, és k***a nehéz?

világosság néked

2010-03-12T10:36:00.003+01:00

AZ VAN HOGY ITT A TAVASZ, LESZAROM HOGY ESIK A HÓ, AZ CSAK EGY NAGY KAMU, JÖN ÉS KÉSZ, ÉS ILYENKOR MÁR NEM KELL SÖTÉT HÁTTÉR, NEM-NEM.

heti záró

2010-03-12T10:31:00.001+01:00

Vannak világra szóló észrevételeim.
- Genetikailag vonzom az embereket, és zsigerből taszítom, vagy fordítva, de ami még izgalmasabb, hogy van amikor a kettő egy azon időben valósul meg.
-A luxus barátom mindennél többet ér, még ha csak egy hétig is élvezheted, hát nem tom nem tom.
-Más tollával ékeskedni ganéj dolog, főleg ha másokat is belekeverünk a saját szórakozásunkba.
-Ha valamit igazán akartál éveken keresztül aztán megvalósul, másnap azon kapod magad , hogy már el is múlt, és nem feltétlenül vagy beljebb.
-Ha magadról kell beszélni idegennek adott időn belül, rohadtul rájöhetsz, hogy amit csinálsz egy nagy nulla, vagy épp ellenkezőleg izgalom a köbön.
-És lezárásképen, halogatás király vagyok, fájdalmasan és veszélyesen nagyon.

megfoghatatlan

2010-03-03T21:53:00.001+01:00

Természetföldrajzi értelmezésben az idő nem más mint mennyiségi és minőségi végtelenség, amit a megismételhetetlenség, a hossz és a visszafordíthatatlanság jellemez.
Adott definíció függvényében egyértelműen bizonyítható a határidő és köztem lévő sorozatos konfliktus.
Ajjaj!

mire nem jó a pakolás

2010-02-27T11:01:00.000+01:00

"A világnak szüksége van a lélekre,
hogy létezzék;
a léleknek szüksége van a világra,
hogy értelmet adjon a világ létezésének. "
(Tatiosz)

...Még gondolkozom rajta, bár már vagy öt éve kaptam ezt az akkori osztályfőnöktől. De mindenesetre szép. Bármit is akart akkor vele üzenni nekem, vagy épp most.
Azért megnyugtatásképp nem igazán kell törnöm rajta az agyacskámat. Már majd megijedtem hirtelen.

adok-veszek

2010-02-26T17:57:00.001+01:00

Önbizalmat vennék, annyi elég lesz, amennyi raktáron van, annyit fizetek érte amennyit ér, talán még kicsit többet is, de az alig használt, second hand állapotútól kíméljetek meg.
Adnék kétségbeesést, ( bár abból nincs sok csak egy kicsi) meg bizonytalanságot is szívesen. Akár csere is szóba jöhet.
Itt megtaláltok, vagy egy kicsit arrébb.
Előre is kösz!
Hálám és örökké.

Bones

2010-02-21T13:34:00.000+01:00

Csakis a jó oldalát nézve, betegségnek hála, sikerült nem kevesebb mint 14 nap alatt végignéznem egy még alkotásban lévő, de már az 5. évad közepén tartó sorozatot, amely egyenként 45 percet tesz ki. Ha utánaszámolok akkor 4410 percre jön ki, az nagyjából 73,54 óra, és hozzávetőlegesen valamivel több mint 3 nap egyhuzamban. Ezalatt az antropológiai tudásom elérte a maximumát-ofkorsz hozzám mérve- a pszichés magatartás, és a testbeszéd figyelésére korlátozott érzékeim élesedtek és még sorolhatnám. Függő ezerrel.
Már csak egyetlen kérdésem maradt, amit sem matematikailag sem pszichésen nem tudok megválaszolni, hogy van-e még élet csonton kívül?
Találunk. Oda se neki.

A KUTYU AZ KUTYU

2010-02-16T21:36:00.003+01:00

Az egyetlen dolog amit biztosan tudok állítani, lassan nyolc év után, az hogy képes vagyok a gondoskodásra és az odafigyelésre. Ezt egyetlen kis élőlénynek köszönhetem, aki számomra -bárki bárhogy is húzza a száját- az egyik legtöbbet jelenti nekem ezen a piciny világon.
Még kicsike voltam, 14 éves amikor fejembe vettem, hogy szükségem van egy kutyusra, szép sorrendben követve ezzel a halakat a papagájokat a békát és a hörcsögöt. Gondoltam nem állhatok meg. Ez egy létra amit meg kell mászni. Igazából állandóságra vágytam, felelősségre, és egy kis állat szeretetére. Hát elértem. Kaptam egy pici gombócot, aki mára nagy gombóc lett. Egyedi személyiséggel, sajátos habitussal, megszokott cselekvésekkel.
Ez a habitus már második napja hazudtolta meg önmagát. A kedves kis gesztusai eltűntek. A viselkedése felfoghatatlan lett. A helyén feküdt, mintha az eddigi összes jó elszállt volna belőle.
Nem is lehetett ezt annyiban hagyni. Ember vagyok, gazdi vagyok, kellenek a magyarázatok. Nem lehet hogy egyszer csak eltűnt ami eddig volt.
Hát ki is derült hogy egyáltalán nincs itt szó egyszerűségről. Sőt mi több. A sűrgős lett az első tulajdonság amivel illették. Az ultrahang kimutatta hogy; vagy most, vagy már nem.
Ilyenkor nem habozol. Sőt kétségbe se esel. Csak azt mondod hogy akkor azonnal. És ők is ezt mondják.
Hát jön is szuri, s pár perc múlva már ott sincs. Te meg vársz. És ilyenkor fogalmad sincs hogy mihez kezdj. Aztán kiderül, hogy van akik ilyenkor segítenek. Ugye a barát meg a baj. Nyugtatnak, fogalmuk sincs nekik sem hogy mi lesz, de hisznek. És persze Te is.
Valamivel több mint egy óra telt el így. Vagy egy élet. De ki számolja.
Szabad megnézni, szabad hazavinni, szabad tovább gondoskodni.
És Te megfogalmazhatatlan hálát érzel. Főleg amikor az a gombóc is, akinek a nyelve a száján kívül lóg annyira önkívületi állapotban van még mindig az altatástól, hátra fordul és rád néz.
..Jól van mostmár minden rendben lesz.
S persze hogy minden így lesz. Sőt lesz még hála, mert imádod hogy indikátor lényed van. Aki a maga legegyszerűbb módján jelez ha baj van. S azért is, mert Ő nem tudja, amit Te igen, hogy ezt a figyelmességet, amivel észrevették az ő baját, és gondoskodtak a megoldásról, neki köszönhetik.
S ezt a köszönetet elmondani sem lehet. Bár azért pár könnycsepp még mindig kicsordul.

ragasztó

2010-02-15T22:30:00.000+01:00

Mindenki abba kapaszkodik amibe tud.
Aztán hogy ezután már megint azt mondom-e, hogy nem túl előre látó reménységes poszt lett, azt nem tudom, bocsánat hogy nem is érdekel. Félre is teszem már ezt a kedv magot.
De tényleg. Látom hogy nem az űrben vagyunk, hisz nincsen súlytalanság, ellenben van gravitáció, ami ha tetszik ha nem, a földön tart minket. Vagy izé lógunk, kapaszkodunk objektumokba, meg emberekbe, gondolatokba, felfogásokba...na érted hogy mindenbe, hogy ne zuhanjunk. Mert zuhanni nem jó. Olyan ez mintha az álom lenne a valóság első számú verziója. És nekünk kell a fejben megalkotott verzió. Épp ezért érthető, sőt megbocsájtható az izomlázig való szorítás.
Bár csak a hecc kedvéért megnézném mihez kezdenénk a kapaszkodás nélküli lét elméletben. Abban a lebegésben, persze nem tudatmódosító szerek által, hanem pusztán egyénre szabott agyi elgondolásokban.
Szülne egy két érdekeset.
Addig míg ez nem történik, marad a jelen felállás. Az hogy valaki ír valaki meg olvassa. Valaki zenél valaki hallgatja.
Szépen követjük egymást vertikálisan és horizontálisan. Ahogy a nagykönyvben meg van írva.

undergrand dívák vagyunk

2010-02-13T19:49:00.000+01:00

Pánik mentesen. Már jeleztem, hogy milyen köntösbe lehet burkolni a lét minőséget, hát nem is kívánom tovább csűrni, csak sziklaszilárdan lefektetni hogy nem megyünk mennyiségre, elvi okokból, és természetesen azért, mert a lehetetlennel viaskodni holmi hit kedvéért értelmetlen, és cseppet sem logikus magatartás díva szemlélet szerint!
Te is, és azt hiszem Én is így értelmezem ezt az undergranditást, ami egy s más szemszögből felettébb páratlan megvilágításba helyezi apró testünket.
Ajánlom egynek, rajtam kívül!!
Fontosnak tartottam utolsó sort, ha lehet a legfontosabbnak, hisz valóban ritka játszmáról van szó, amibe más nem fér bele. :)

2010-02-11T22:53:00.002+01:00

Érzek egy enyhe szellőt!

létra/tégla

2010-02-03T23:21:00.002+01:00

Realizáltam egy új embertípust. Az opciófüggő jelenlevő. Mesterien amorf magatartás, mindemellett kétségkívül az idő korlátozó hatása, a személyes válság kiküszöbölésének vágya jellemezi. Valódi titkos zseni. Az ego túlhajszolása miatt nem mondható csupán született lángésznek. Ugyanis e fejetlen hajsza, amit a gondok megoldása táplál, kétségbeesett fuldokló képében tünteti fel saját magát, ezzel megfeledkezve, a hátramaradt törmelékek eltakarításáról. S minekutána a nyomok elrejtése, a munka velejárója, aki erről megfeledkezik, figyelmetlen, már-már hanyag cselekvő képében tiszteleg.
Természetes egyszerű megfogalmazásban nevezhetnénk e faj alkotóit számító népségnek, de hiba lenne, hisz a túlélés törvényeit szem előtt tartva, az egyedek nem csinálnak mást, csak egyszerű összehangolási műveletek sokaságát hajtják végre, evvel is jelezve emberi mivoltuk hús vér valóját.
Mindezek ellenére és jelen szemlélet módomban, a tisztelgés teljes hiányát tanúsítom feléjük, kérve szíves elnézésüket.

csak nyugalom

2010-02-03T21:57:00.000+01:00

Azt hiszem az életminőség a kitűzött célok milyenségétől függ. Illetve e kettő távolságától.
Biztos vagyok benne, hogy sokak számára újdonsággal szolgáltam. Engem épp ez a szolgálat lep meg igazán.

verseny

2010-01-28T21:00:00.002+01:00

Tessék elképzelni hogy finisbe érkeztem, bár ez január végén nagyjából tízezrek szájából elhangzik, szóval nem nagy kunszt. Tele is vagyok, indexileg is meg ~~kukilag~~ is, úgyhogy most elvileg jöhet ...az ami még nem jön, várom türelmetlenül hogy vége legyen a januárnak, de érzem, már nem kell sokat várnom.
A tb számomnak egyébként egyre jobban kezdek örülni, mert irgalmatlan nagyra nőtt volna már a számlám, hogyha nem támogatnák a különböző vizsgálatokat, amikre mint egy nyugdíjas járok bőszen és serényen, egyre kevesebb kedvvel. De pipa pipa szép sorban, úgyhogy előre láthatólag május környékén már nem az lesz az első kontaktom egy idegen emberrel, hogy mutasd az irataid, me' megjárod.
Aztán ennyit az örömről, kell még mellé anyagi cucli, a cucli azt az igét tölti be itt, amelyik azért felelős, hogy cserébe anyagit kapjak. Teljesen érthető. Meg kell jó idő, még mindig, sok jó idő kell, ilyenkor már nagy a félelem, hogy ketté törik a lábujjam, a hideg miatt, az meg nem móka, bár igaz még sosem történt velem hasonló, de a képzelő erőm az nagy.
Azt hiszem, egyébként nem panaszkodhatom, hisz közepesen semmilyenség van, és fúú nem is érzitek mekkora szuggerálás, hogy előrébb végezzek pl, ösztöndíjilag mint sok másik emberke. Itt most bejön az a rég említett önzőségi faktor,de hogy őszinte legyek nem érdekel. Formál a világ, szép képére ily módon.
Sok sok csúnyát írhatnék még ezzel kapcsolatban, esetleg még jót is bármi másról, de nincsen kedvem, úgyhogy pont.

Ha már úgy sincs önálló gondolatunk

2010-01-25T22:41:00.008+01:00

Jack: De érted, ha az ember például vesz egy kanapét, akkor hajlamos azt gondolni, hogy egy életre van egy kanapéja, és történjék bármi, a kanapé gondot letudta.Összegyűjtöttem mindent, de tényleg. Volt egy jó kis hifi tornyom, volt egy tisztességes ruhatáram, már majdnem kész voltam.
Tyler: És most fuccs az egésznek.
J: Fuccs az egésznek.
T: Tudod mi az a dunyha?
J: Egy paplan.
T: Egy takaró, egy sima takaró. Na de honnan tudjuk mi ketten hogy mi az a dunyha? Szükségünk van dunyhára a túléléshez, a szó nomád értelmében? Lófaszt. Akkor mik vagyunk?
J: Nem tudom, hát gondolom fogyasztók.
T: Úgy van, Mi fogyasztók vagyunk. Az élet színvonal megszállottság melléktermékei. Bűnözés, éhezés, szegénység. Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok. Televízió. Az ötszáz csatorna. Egy név az alsó gatyánkon. Viagra. Hajnövesztő.
J: Martha Stuart.
T: A francba Martha Stuarttal. Martha Stuart a Titanicot dekorálja ki nekünk. Süllyedünk öregem, úgyhogy szard le azt a vacak kanapét vagy mit, a zöld kárpittal együtt. Ne akarj mindent megszerezni. Ne akarj tökéletes lenni, Te egyszerűen csak élj a világba, hadd jöjjön aminek jönnie kell.
Jó ez csak egy vélemény, lehet hogy tévedek, talán tragédia történt.
J: Nem. Csak holmik voltak.Nem történt tragédia, de...
T: Nézd amik elvesztek; a modern háztartás alappillérei.
J: Nem. Igazad van. Különben is a biztosító valószínűleg fizetni fog.
T: Amit birtokolsz, az birtokba vesz. Csinálj amit akarsz.

alkoss

2010-01-23T00:27:00.000+01:00

...Azon gondolkodám, miért van tele a mai kortárs irodalom bazdmegekkel...

magyar levél

2010-01-21T22:21:00.000+01:00

Egyrészt be van szorulva a levegő, jobb oldalt a lengő bordám alá ékelődött, már vagy öt órája, igen nagyjából öt, és fáj, és nem jó, másrészt még mindig nem látom a végét a dolgoknak, de már kezdem nagyon nagyon unni, és a kedvem fordítottan arányosan már vagy egy hete elfogyott. Úgyhogy a felállás: rohadt régen nem ültem ennyit négy fal között, mint ebben a hónapban, a tanulás és időjárás miatt, és valami elképesztő, hogy mennyire várom már azt bizonyos madárkát, vagyis többet a madárkákból amik csiripelve jelzik a tavasz közeledtét. És azt, hogy bármennyire is szeretem a havat, elmehetne már kicsit délebre innen, vagy ha pont nem , akkor menjen Moszkvába, az közel van, relatív, de itt ne legyen, nincs rá szükségem. Sajnálom tényleg. Bocs.
Ja meg még amire nincsen szükségem, nagyon nem az például a szabad fordításban arckönyvnek nevezett internetes társasági világ portál, ahol megannyi csoda vár, ha belépsz. Egyszerűen nem jönnek be ezek a menő, barát oldalak, mondjuk én nem is szoktam pénteki bulájt lezsírozni, gizdán hogy mindenki lássa, talán ez a baj. Irigykedem a köbön, és azért-e.
Köztünk legyen szólva, a blogolást is kezdem pöppet unni. Nem a betűk miatt, az a legszomorúbb, hanem azért, mert a minap eszméltem rá, úgy hogy majd hogy nem a képembe lépett a felismerés. Több ezer meg száz meg millió ilyen oldal van, és Ó te jó ég. Jó, jó tisztában voltam vele, de hát na. Nem tudom miért foglalkozom vele, balfalság, biztos ez is lelkileg visszavezethető, a családom a hibás, a gyerekkorom, vagy az, hogy nem volt gyerek szobám.
Vagy az, hogy ma egész nap az kattog a fejemben, amiért Tibcsi a hibás: Mer amúgy világ hírű vagyok, csak a világ nem tud róla.
...Folyton csak panaszkodni tudok én is, még szerencse hogy magyar vagyok és erre foghatom.

gyöngyöm

2010-01-18T21:15:00.000+01:00

Kicsit más. Érezhetően magasabb rendű. Ha hitetlenkednék kifelé, akkor nem születne meg most ez, bár tény, hogy folyamatosan ezt teszem, de remény is akad, ezért hátha:
Először egy kis háttér információ: Ludwig Josef Johann Wittgenstein XX. századi osztrák filozófus, merőben újító látásmóddal...Mindemellett az ő műveit Kertész Imre fordította magyarra.
Tök hivatalos, de mázli, mert így találtam meg és valóban elgondolkodtatott, bár jelentősen szabafordításnak vallott sorokról lesz szó, az a bizonyos ott van benne. Akár Wittgenstein, akár Kertész szemszögéből nézzük.

"A feltűnően kínos kérdés, amivel Wittgenstein szakadatlanul nyaggatja magát: hogy vajon "értékes-e" , amit létrehoz, vagy sem. Olyan ez, mintha a kagyló a gyöngy piaci árfolyamát mérlegelné, miközben a tenger mélyén magából kiizzadja: be kell látni, hogy ennek a kérdésnek a természete gyökeresen különbözik a kagylótermészettől..."

A tehetség, a zsenialitás, a feltett kérdések, bizonyos fokú félelem, sokszor megtorpanásra késztető értelem keresés, megrökönyödés.
Egyszerű, mások által beléd ültetett kételyek, amit odabent szépen lassan hagysz elhatalmasodni , áthidalhatatlan szakadékokhoz vezethet.
...Nem kívánok többet hozzáfűzni.

találmány

2010-01-18T00:08:00.003+01:00

...Hogyha sok csokit eszem, akkor tele lesz a szervezetem cukorral. Meg ugye endorfin is jön, ami állítólag jó, mert boldogság hormon termelő, amitől boldog leszel, és akkor azok a kisgyermekek akiknek nincs foga a sok csokikától, akkor ők nem foglalkoznak ilyennel, mert hiszen boldogok.
És a csoki nem is fontos, de leképezem, és mondjuk eszem sok agyat, okos agyat persze, mint Hannibál pl. és akkor én okos leszek, mert ez így működik.
És ebből az is kitűnik, hogy eddig még nem ettem agyat, mert ilyet írok, és nem okos dolog ilyet írni, de én ezt nem tudhatom igazán, mert az aggyal együtt jár az okosság, az okossággal meg a tudás, és én nem vagyok ezért ezt nem tudhattam, mert elvből nem.
De biztos arra figyelni kell hogy minőségi legyen, például, ne olyat egyek, amiben az irigység van meghatározó helyen, mert akkor irigy leszek. Bár ha meg akarom enni más agyát, akkor biztos irigy vagyok a másik tudására, talán, vagy irigységére, ami már ugye így is túlteng az én enyémben, azért mert a másikét kérem, pedig nem is a másikét, csak éppen azt, ami nekem előnyös,illetve a másikét de nem okkal, nem azért, mert tőle sajnálom, csak kell, mert bennem jobb helye lesz, csak honnan tudhatnám, hogy melyik az előnyös, amikor nincs mivel tovább gondolnom.
Lehet hogy akkor nem fogok agyat enni, mert nem tudom kiválasztani, hogy melyiket, és inkább eszek csokit, és boldog leszek, mert azt például hallottam már: hogy boldogok a lelki szegények, mert övég a mennyek országa, de ezt sem tudom biztosan, mondom hallottam.
Ez egy ilyen születés csodája de szerintem ez így van, hogyha valami kell, akkor meg kell enni, és akkor benned lesz, mint például....

ott

2010-01-17T19:35:00.001+01:00

Loptam, na és? Van evolúció. És kész. Nem pont Darwin lehet inkább Donald McDonald, de haladunk abba az irányba és ez megható. Ti meg még a végén azt hiszitek iróniával figyelek. Jaj kis naivak.

gondoskodás

2010-01-15T21:36:00.001+01:00

...Pest. Főváros. Középen. Az ország FŐ képe. És végre végre végre. Értelmet nyert ez a szó is. Az ő valós jelentésében. TÖMEGközlekedés.
Közösség kovácsoló. Azért nyomták össze a jó népet, hogy legyen egy kis személyes kontaktus az emberek között. Lesz itt még sok új barátság, házasság. Ki kell várni. Már csak ezt a pár hetet. A megmaradt jegy pénzből meg a végin' összerittyentünk pár lagzit.
Nagyvárosi anonim szociálterápia.
Tudtam én mindig, hogy az emberiség fennmaradás a kitűzött cél. Párosodni, sokasodni. Azért szajkózza mindenki lépten nyomon, azt a szót hogy b***meg.
És ha jobban bele gondolok, még egy cél, az egészséges életmód, sok séta, friss levegő.
...Ki van itt találva minden, barátom!

nothing

2010-01-15T20:13:00.001+01:00

Nem mondhatom meg hogy mi van, mert leszakad az állad, beleesik egy mély tócsába, ráharap egy hatalmas ötszázezer éves lehullott meteorid darabra, amitől kitörik tőből a fogad, és a fogvisszaragasztó orvos bácsi csak azután tudja a helyére illeszteni a töredéket, miután egy elefánt bazi nagyságú tűt nyomott az ínyedbe érzéstelenítés címén, hogy utána fél napig úgy nézz ki mint aki szélütést kapott, és persze folyik a nyálad, rá hangosan a cipődre, a palmatex, amivel meg visszaragasztotta a fogadat a helyére, az össze ragasztja a kedvenc pólódat, amit majd otthon szépen kidobhatsz, és közben végig-végig az jár majd az eszedbe hogy miért kérdezted meg hogy mi van?! Ha tudtad volna, nem tetted volna.Szal: NINCS SEMMI!!!

halk megjegyzés

2010-01-11T00:14:00.001+01:00

Az új Bori album jó. Olyan kattogós. Kedvemre fügyörészek. A dalszövegek is jók. Jó na, mit csináljak jó. Tetszik és kész. Nem a leg, de nem kell mindennek annak lennie. Egyszerű. Nagyszerűnek nem mondható, de jó.
Én csak ennyire értek hozzá, biztos van aki jobban tudja. Mondjuk, aki bejut titkos stúdiófelvételre miegymás. Na Ő hozzá értőbb. Bár Ő amúgy is.

2010-01-10T22:13:00.001+01:00

AKKOR TÁNC! (:

TRANSZPARENS

2010-01-10T01:52:00.001+01:00

Amikor a reményvesztett ember annyit ír, hogy nincs több poszt. Rendben, kiegyezem, abban hogy nem reményvesztett, de megtelt annyi szent. Tudom hogy árral szemben úszni nehéz, tudom hogy egy hatalmas teremben ahol mérhetetlen decibellel szól a zaj, ott megszólalni, semmiség, de mindezeket felvállalva menni mindig, elhivatottan, az megható. Ha hagyod hogy az ár mégis magával sodorjon, az ellenben szomorú. Sokszor várható, és idők kérdése felkiáltású, de attól még gyászos.
Épp ezért, személy szerint, mellszélességgel támogatom a folytatást!
Várom és vágyom a további kék madárra, jó zenére és vicces képre, mindenre, ami megfog, és utána ki is jön, mert kell, mert értelemért kiállt, és kultúrfaló, és intelligens, és egyedi, művészi is persze, és szeretem!
Ha la fin, akkor elfogadom, ha mégse akkor táncolok!
...nem hagyni a hülyékre, lécci lécci....hisz nem véletlenül lábaim karjaim szemeim miegymás, és no.1!
csak így: páz!

huzás innen, vagy másképpen: hogyan kell söpörni

2010-01-10T00:11:00.004+01:00

Minekutána már valóban megszámlálhatatlanul sok napot és hetet töltöttem azzal hogy emiatt a falba vertem a fejem, változás.
ELV: nagybetűvel betartandó, élet és élés szabály.
Minden egyes ember, vagy embernek látszó lény, aki képtelen a fejlődés kicsiny sugarát az életébe engedni, és emiatt egy ostoba cél, gondolat, és vágyak nélküli izévé aszalódik az rettentő sebesen húzzon el arra felé amerre mutatok, lássa meg azt az ajtót, ami az életemből kifelé vezet, és szépen gyalogoljon át rajta.
Akit eme ELV be nem betartásán kapok, és mégis előszeretettel tanyázik létem közelségében, én fogom kifele rugdosni, durván, és szitkozódni közben bársonyos hangon, rokonait és egyéb testrészeit felhozva, hogy tudja mit vétett amikor maga ellen és ellenem cselekedett!

nyiss ablakot a világra?

2010-01-06T22:50:00.002+01:00

Ha netán kint és bent is káosz uralkodik, akkor azt mondják őrült. Ha kint káosz van akkor rendetlen vagy, szétszórt, netán még hanyag....na de azért ez már.
Ha odabent zajlik, akkor...akkor káosz van és kész. Látszik. Nekem pl két -zöld néha kék vagy nem'tom fordítva- ilyen ablakom van befelé, amin elvileg látható. Nem hiszem. Biztos.
Ablakokról jut is eszembe. Mai nap után már elmondhatom, hogy sokadjára az az esemény zajlik, hogy adott pillanatban, mikor odalépek hogy kitekintsek-bár mindig más a helyszín, más ablak, más szoba, másnál, mással, más háttér stb.- mindíg akkor látok olyat, ami épp előtte az eszembe volt. Vagy aki. Vagy ami. Mindkettőre volt példa a napokban.
Nyiss ablakot a világra. Tehát, tényleg mondanak ilyet.
Idegesítő egyéb iránt eme szokás, le kéne állni, olyan mézesmadzag illatú. Azért. Mintha arcba csapnának a vágyakkal. Kösz. Pont tudom, hogy ez kell. Igen, és? Ugorjak ki? Átvitt értelemben, vagy hogy?!
Mert, tud ám segíteni a tudat, ugye, meg a sors, természetesen, hogy mutatja az utat. Nagyon kedves tőle.
Mindenkitől kedves, tőlem is, hogy fentről lesek.
Kikerültem a világomból, nincs mese, benne vagyok, de magasban. Kusza. Nem vicces. Kusza.
Káosz, kusza.
Kint is káosz. Bent is káosz. Előbb erre mondtam hogy őrült.
Nem dehogy. Őrültség ilyeneket feltételezni is. Mondani se nem szabad.
Ja, izé, ablak becsukva. Hideg van. Odakint. Talán ez a baj. Megvárom a tavaszt. Pont a télbe vagyunk, várok türelemmel, szeretettel.

változás ejj

2010-01-06T21:22:00.001+01:00

Másolhatnék befelé ide le ni, de nem fogok. Énekelnék itt, szépen csengő hangon, dallamosan, de nem tudok.
Egyébként is. Változtatni. Pfff
...többiektől szép az élet....még a földnek is van holdja...SZAR
...többiektől szép az élet...másoktól meg kurva ronda.....JÓ
S mi az oly jellemző, persze az első az élő, a második az avitt. A jót lecseréljük a rosszra meggondolatlanságból, meg biztos ortt-ből, meg kiskorúkakból, butaságból.
Nem örülök, már akkor sem örültem, most még inkább nem örülök, nem is fogok, és Én direkt a JÓ, tökéletes, illő, pazar szöveget éneklem, mert az a polgárpukkasztó, meg az az eredeti és még egyszer mondom, többször immár, mert az a JÓ.
Nem is értem igazság, az igazság mind két esetben, de hol itt a paralel?

mennyire könnyű, mondd

2010-01-04T22:31:00.002+01:00

Szakíts ha bírsz. Megvan téve, meg lesz téve, elég a kézen fogásból. Nem kell. A kérdőjel és én állandóan együtt vagyunk. Nem hagy élni. Illetve hagyni hagy, csak élni nem él. Mert nem is tud. Így bár én igen, de nem egyszerűen. Gát. Meg mankó. De el van hajolva. Szar mankó. Szar Jankó.
Sok időt töltöttünk együtt. Sokat sokat. Nem volt szép. Óvatos volt. Azt hittem beletanul. Hazudott. Na még ez is. Állandóan csak megjátszotta magát. És elbizonytalanított. Igen. A legfőbb hibája. Az ő hibája. Egyértelműen.
Keresek mást. Nem fog hiányozni. Van pár képem róla. Mondtam neki ne is aggódjon, mert nem fogom elfelejteni, nem is hagyná, eddig se hagyta. Folyton csak kérdezősködött. Ez a dolga. Tudom. Már az elején látszott rajta, de én bedőltem neki. Azt hittem majd idővel kiegyenesedik. De nem tette. Úgy hogy, most szakíts, ha bírsz.
-Innen nem tűnök el amíg a helyemen ülsz. Nem én. Leszek annyira könnyű. Nem én. Vagyok annyira szép..

Kérdőjel és Én. off. Vagyis K.O. azaz Közlöm Off.
~~Kérdőjel és Én~~
Jó vagyok? basszus. Az emlékek.
Jó vagyok?

ez már zsiros kenyér?

2010-01-04T01:02:00.009+01:00

Jött egy link. Mindegy, itt van, tudom, meg lesz ez nézve egy .S (:)) mástól, ezért tessék :műpa neked.
Bizony grimasz lett a végén szerény arcomon.
Van itt meg minden, Lovasi köré gyűlt régi és új, lejárt és felmelegített. Meg van említve Cseh Tamás, Zorán, Tövisházi Ambrus, akit akarsz, és egy kis 30y is. Persze. Mert mai kép van.
És egy szó. Egy tökéletes metafora, vagyis inkább a magyarnak mondható státusz szimbólum.
Kérem szépen, amikor egy hazai zenei palettát vonultatunk fel, az elmúlt húsz évből, és ugrálgatunk a mostani plakátos, internetes, kis és közepes fesztiválokon megforduló együttesek körében, lesünk, legfőképp hallgatunk, és azt a szót látjuk mögöttük hogy epigon, akkor bizony megállunk egy percre.
Azt hiszem sok mindenre lehet fogni, ezt ami itt megy, és nem feltétlenül kell ebben élni, ezt szívni be jó mélyen,mert persze vissza ugorhat bárki kénye kedve szerint a beat korszakba, vagy még messzebb, amit talán Lévay Balázs szívesen megmutat hogy is kell, - ahogy a dob meg basszus zakatol a fülében- vagy tengerentúlon kapisgálni, bármi, de ha mégis itt leállunk, és mai tizen - huszon évesként szórakoznánk, úgy koncerten, a színpad előtt tolongva, miután egyre mélyebbre nyúltunk a zsebünkben, jusson eszünkbe, hogy azt teszik elénk amit megeszünk.
Talán évről évre ezért leszek kevésbé rajongó, ezért váltok . Persze marad az ágy, asztal, tévé, és még mindig Én szeretlek téged, miközben lángoló valaggal szaladok ki a pokolból, és nézem a fejed felett a kérdőjelet, de már nem kezdek így egy évet, bármennyire is azt hittem, hogy na, akkor majd lesz valami Lovasi izé.
Helyette inkább kétszer is átgondolom, hogy mennyire tudok elmerülni egy ( sajnos még ha bántó is ) jogosan önállótlannak nevezett egy akár több órás zenei performanszon.
Öröm az ürömben, hogy mindig akad új és akad más. Bár egyre nemzetközibb, és idegen nyelvűbb, de a minőség azért magáért beszél. Még ha hangosabban is.

skálán marad

2010-01-02T23:03:00.001+01:00

Veszélyesen taszító.
Hisztis nagyképű.
Szánalmasan egyszerű.
Ujját szopó felnött.
Kontroll nélküli vezető.
Lehetetlenül együgyű.
Kis lábon járó óriás.
Riasztó nagypolgár.
Hányinger keltő szép falat.
...Tele van a padlás. Ilyenekkel. A padlás kerek. Geoid alakú. Geoid egy olyan forma, melynek alakja geoid. Az ilyenek az alkotó részei. Az ilyenek a ruhában a moly. Talpban a szálka.
Világos.
Jót tesz az új háttér. Átszűrődik megannyi csoda.

lesz a volt

2010-01-02T00:39:00.003+01:00

Sokan vagyunk. -Olyan hajnaltól pirkadatig nem tudom megszámolni ujjacskáimon, számológépen, lapon papíron a pontos összeget- sokan.
Jó ez? Jövés menés átjáróház. Ki az ajtón be az ajtón.
Hogyan találjak ki egy újat? Az az egy. Ennyiből?
Ha az egyik helyen valami eget rengető történik, elképesztő, borjú az új kapura bámuló fantasztikum, honnan tudod hogy odaát éppen nem az a zsenialitás üti fel a fejét?!
Kapunk egy-egy másodpercet? Száz évből, egy sóhajtásnyit? Akár ez a sóhajtás el is maradhat? Vagy most sóhajtottam, most mikor a másik is épp?
Az a tekintet az a villany mikor szegeződik, mikor gyullad ki? Már meg volt?
Meg lesz egyáltalán?
Biztos, hogy csak egy Lincoln, Einstein, Hemingway, Hendrix, Bob Marley létezett?
Vagy mindenki a gitártudás egyénre szabott Hendrix-e? A fizika megalkotóinak Einstein-e?
Lehetséges bármi is? Még?
Bennem van egyáltalán bármi? Már?
..Keresni kell?
Azt a fehér hollóját neki.

tavaszi nagyatakarításig

2010-01-01T21:23:00.000+01:00

Általában meg ha már kéne, de nem jön. Igyekszik a fene. Az meg nagyon. Meg is lepődhetnék, hogy az alkaromat nyomja ez a sok morzsa, a hajamból már megint csöpög a víz, egyszer majd csak beesik a billentyűzet közé, és lesz nagy csitt csatt. Bár kötve hiszem. De az szép lenne. És esetleg eltűnne a sok morzsa is. Nem nyomnám az agyamat enyhén jobbra fordítva hogy üldözzem a fejemből kizúduló betűket. Már kettő az egyben a megoldás halmaz. Meg ismét a várva várt időszak, megint mondom azt a szót, ami csak egy látens kamu, egy ideologizált majdani titulust adó fárasztó stresszel járó néha kudarccal, ha zsenike, vagy lángész vagy örömmel, pénzzel egybekötött 7 betűből álló marhaság: TANULÁS.
Szuper.
Legyek akkor lelkes és optimista, látókör tágító, nyugodt, körömrágás mentes dijákjány. Asztal lesöprő, hajat szárító, összeszedett ember.
És induljak neki.
Azt hinnéd szenvedés imitálás folyik. Tévedés. Azt hiszem a kötelező kiugrom az ablakon időszak, a mindenki nyaljon sót, a redőny közé szoruló pókháló, 8 pohár három négyzetcentiméteren, összezsugorodott világ és agy, most egy kicsit megy az ágy alá.
Bár génmanipuláló tett, de ki nem ölt állarcot manapság?

hatÁSOK

2010-01-01T20:27:00.001+01:00

Fogadj. Meg.Este. Még. Van pár óra.Cetli. Piros toll. Gondolat jelek. Beteljesül. Nem sokára.
Össze csapott lett. Mexikó a hibás. Vagyis a tequila. Természetesen.
Hajnalban kidobtam a kukába. Véletlenül. Az osztrák a hibás. Félig magyar igy a pontos.
Bekattant, hogy talán nem szabad. Kivettem. Bár nem tudom hogy azt-e. De remélem. Elkalandoztam. Amerika a hibás. Brarndon és kész.
Eddig gördülékeny.
Van még pár nap az évből.
Csak ne hibázzanak oly sokat a nemzetek.
KIvÁncSian várOM.

ember embernek farkasa

2009-12-24T21:11:00.000+01:00

Fogd a szart és préselj ki belőle egy kis pürét. Szórj rá kakaót.
Jó étvágyat.
JOBBAN ÉRZED MAGAD?
Ajánlom is.
Így kell csinálni. Csak ügyesen.
Az életnek valóban vannak ilyen területei. Például az őszinteség egy jó példa. Igen valóban a barátod páratlan. Nem egyáltalán nem irigykedem az új autódra. Ez az új haj jól áll tényleg. Sajnálom alkoholista csöves bácsi , adnék pénzt, de sajnos nincs nálam.
Van még sok pár ilyen példa a tarsolyomban.
A szeretet is akkor jó ha megfojtod a másikat. Amikor olyan zöld kis szörnyecskék ugrálgatnak a szemed előtt, ha a drága mással beszél. Ha már szerelmed van szerelmes vagy nem kell szabadság. A francnak. Egymásba kell olvadni.
Még egy for example bátorság, amikor nagy arc valóban, Popey is egy kemény fasza gyerek miután benyomta azt a doboz spenótot. Bárki életét megmentjük, mert fontos, aztán jön az autó és hoppá, véletlenül a másikat löktük az úttestre. Elnézést.
De mi túléltük.

Élni. Túl. Lényegként.
S minekutána nem mindegy a hogyan sem. Szórjunk rá még egy kis kakaót.
Kamu királyok vagyunk. Nekünk nagyon jó.

ün-ne-p

2009-12-24T20:47:00.002+01:00

Ó! El is felejtettem mondani.Pedig fél óránként a fejembe sulykolták, kedves emberek-ezúton is köszönöm még egyszer, komolyan- sms.ekkel, meg szóban, átöleltek, emailen is, aztán hívnak. Amit ezen a napon szokás. Már évezredek vagy századok-mit tom én- óta. Azt a tipik mondatot ami a kellemessel, meg a boldoggal kezdődik. És kiver tőle a frász. Mert nem kezdődik itt ezzel semmi.
Küldjetek kitartást. Meg piszt; az jó,békességeset rendben. Én is viszont. Ha nem így tesztek még a hátra lévő három és fél órában, vagy jaj a két napban, akkor csak mosolyogva küldök egy re.t. Azért őszintén.
De részemről csak elégedjetek meg azzal, ami a legvalósabb mondat eme időszakban. Kitartást. A kötelező szeretethez sok erőt. A rokonokhoz nagy levegőt. A kajáláshoz óriás bendőt.
Meg lesz még a böjtje.
Mindenki magából rajt.

kész passz

2009-12-24T20:34:00.000+01:00

Mondjuk legyen a neve Veronika. Veronika, aki a padon ül. Nem, ő nem az a fajta Coelhos lány, aki egyszer csak ott ülve ráébred az élet szükségszerűségére, arra a tényre hogy élni kell, élni muszáj sőt talán élni jó. Veronika csak Veronika. Aki ül. Egyszerűen. Órájára tekint. Délután kettő. Keresztbe vetett lábakkal, olvas. Egy említésre sem méltó könyvet. Bár nemis. Egy könyv mindíg említésre méltó, maximum gyenge. Úgyhogy ez a könyv tartalmát tekintve egy szerelmi könyv. Egy felnövést megcélzó könyv. Ezt a könyvet, emlékszik, Ő vette le otthon a polcról. Jókai mellett ült. És ő levette. És most Ő ül. És olvas. Belemerül. Nem is érzékeli a körülötte levőket. Jobb is. Nem kéne azzal szembesülni, hogy ő a külvilágba merül, emberek sokaságát kémleli s őt nem lesi senki. Mert Veronika egyszerű. Hisz ő csak egy padon ül. Mindezt még mindig. Hat órával késöbb. Egy negyed nap. Ennyi idő alatt mások világot váltanak meg, megint mások veszekszenek és kibékülnek, futnak egy jót, alszanak, pénzt keresnek, vacsorát főznek. Ennyi időt alatt emberek tucatjai ismerkednek, és beszélgetnek, S vele nem beszélgetett senki. Nem ismerkedett senki. Ennyi idő alatt a pad másik fele érintetlen maradt. Az önállóság, bocsánat ülőség mintaképe. Hisz Ő még ennek tudatában sincsen. Mert a betűkben és a fejében lévő főhős és szerelme számára a világ. Este tíz. Az utolsó bekezdés. És a vége felirat. Finoman ráhajtja a kemény hátlapot a történetre. Körbenéz. Megérkezik. Csak azt nem tudja hova. Nyolc óra alatt odabent több lett, idekint kevesebb. S tudja ez így megy. Mindíg mikor leül arra a piros padra. Vajon, most ez motoszkál benne, van-e ennek értelme. Örül az új főhősnek. Tudja ő elkiséri, ha majd feláll, buszra vár. Ő ott lesz. De a buszon mellé nem ülhet.
Veronika egyszerű. Egyedül ül a buszon is. Ő az a fajta ember, aki mosolyog, ha tolakodnak. Elfordítja fejét, ha civakodnak. Vállal neki mennek az utcán. Megbékél. Mindenki azt hiszi árnyékként él.
Pedig ő az aki igazán él.
Csak ezt nem láthatod.

dártvéder?!

2009-12-21T19:58:00.000+01:00

...Mert talán egy jó nagy adag szarság, félelem, felfordulás kell hozzá hogy felállj.
Átélni a rosszat, megtapasztalni a legnehezebbet. Egyszer, aztán újra. És ismét megint.
Tovább lépni, csak is.
Félelemből? Nem egyáltalán nem.
-Ha sötétet látsz, ott a rés, előbb vagy utóbb abból erős fény lesz. Ez kötelező hit.
Persze van egy verzió, a nem. Akkor meg elmúlik.
-Minél nagyobb pofon, annál nagyobb dicsőség. Ez evidencia.
Persze ha nem. Akkor majd begyógyul.
-Egyszerűen túléled. TE túléled. Mert ÉN túléltem. És túlélem.
Persze hogy nincs de.

Nevetve felfogni. Vagy sírva közeledni.
Sehogy sem hiba. Mert felfogni és közlekedni...már maga...a megpróbáltatások sorozata.
És a győzelem mámora.
Na akkor ez így: az ERŐ szaga.

Ön és a másik.

2009-12-21T19:50:00.003+01:00

SUM:
Narkisszosz egy gyönyörű fiú volt a görög mitológiában. Ékhó nimfa megcsodálta és beleszeretett. De Narkisszosz nem viszonozta a nimfa-félisten- szerelmét. Erre a főistenek megharagudtak,s azzal bűntették, hogy szeressen bele saját magába. Ettől kezdve Narkisszoszt megszállta a sóvárgás.Naphosszat üldögélt a tóparton, bámulva a vizet, és epekedett a tó tükréből visszatekintő ember után. Önmaga után.
Ez a fajta szeretet mindvégig beteljesületlen maradt. Narkisszosz bele is pusztult a reménytelenségbe. A mérges főistenek , a testét virággá változtatták
...Van is egy ilyen virágunk: a nárcisz.
...Van is egy ilyen leírásunk. Nevezetesen nárcizmus. Így hívjuk az önimádatot, azt a jelenséget, ha valaki örökké a saját szépségében gyönyörködik.

...A fiú belehalt az önimádatba. Ebbe az elérhetetlen érzésbe. Testileg-lelkileg megsemmisült.
...A XXI. század nem hordozza a görög mitológiából ismert hősöket. Sem istenek, sem félistenek nem veszik kézbe az irányítást, mert a ma élő ember ezt megoldja. S be ugyan nem valja de lelkileg önmagát elássa.

...Az egészséges embernek alapjában véve szeretni-e kell önmagát. De van egy határ ami után már veszélyes!...

A többit vond le Te!
S közben vigyázz a tó tükrére!
Bár jobban teszed ha közben forogsz társaságod körébe.

objektumokból kérnék

2009-12-20T21:36:00.001+01:00

Szeresd a melankolikus embereket! Várd a depressziós művészeket!
..Erre figyelünk oda. Erre kapjuk fel a fejünket.
Nekem le van szegve. Most.
Na ezért nem tudok mit is mondani mit is mit is.
Le van zsibbadva az agyam.
Ezért nem tudok létezni, hogy is hogy is hogy is.
Vicc és köz röhej tárgya és nem is igazán mert természetes folyamatnak mondható mert ha kell akkor kell nincs mit tenni, aztán meg az hogy megbánod az a normális ha nem bánnád meg akkor még a végén azt hinnéd hogy jót kértél. De csodák nincsenek. Izé azt mondják vannak. Csak azt mondják még, hogy nem kell ölbe tett kézzel várni rá, mert akkor nem jön. Az majd csak úgy ha nem várod. De akkor meglep.
Mondjuk mint engem a hal ízű paradicsom. Az például egy csoda. Erre még én is lesek.
De egy paradicsom nem indít el agy tekervényeket.
Ez a bib.
Rá kell jönnöm mennyire érdekel a paradicsom. Hogy mennyire tudok róla beszélni. Arról hogy piros, az illatáról. meg arról, hogy az olaszoknak az tulajdonképpen desszert, nem alacsonyítják le, hogy tessék itt egy kis zsíros kenyér mellé meg paradicsom. NEM NEM. Külön álló objektum.
Ez kell ide. Sok sok külön álló objektum.

Ha nem jön külön, akkor a másik verzió, a már előbb említett bús meg komor. Akkor jön a szó csőstül.
lásd:
Az ember olyan anatómiailag össze rakott lény, akinek folyton mozgásban kel lennie, mert ha nem a teste elernyed.
Az ember olyan léleknek nevezett piros szív alakú dobogóval van megáldva ami egyébként a fejtetőbe megy bele, amitől mindig minden érzése változik.
Az ember olyan kitalált különálló objektum amiről vagy jó esetben akiről folyton lehet beszélni, mert ennek az objektumnak soha semmi nem jó.

Hát akkor most egy ember hiányzik jobban, vagy egy paradicsom?

BANÁN HÉJ!

2009-12-18T18:19:00.001+01:00

. .... ...... ...... ..., ... ...... .., ... ...... ..... ...... ......., .... . .......... ........!!!
.. ........ ...... .... ...... ........, .... ....... .........!!!!
Tessék szívből. A felvett habitus, amitől meg vagy kímélve nyomdafesték, mert cenzúra van, de jáccál szerencsekereket, hátha kitalálod azt a két soros káromkodást, ami lassan három sorra fog redukálódni, s azáltal a lista is egyre csak nőni, akik valamilyen oknál fogva, tehetnek egy s más szívességet. Valamint egy hatalmas köszönet, és most már valódi óriás virágcsokor a hóhérnak, egyet a sorsnak, jó nagy bűzlőt, olyan igazit. Mélyre hatót, amitől fullad.
Na ilyen napok ezek.
Arról volt szó hogy 2009 JUCUS éve! Jó meg volt, vagy inkább lesz.Nem foglalok össze, gyűlik még, hehe!
Aztán addig is van a "már nem érdekel" meg amit tudok írni "hogy leszarom." és egyéb inycsiklandozó nyalánkságok.
Brühhü brühhü.
Már nevetés kínból. A nyomoron az a legjobb.
Ha ez nem változik, akkor is fog!
Jó, ez lesz a mottó. Mondjuk a hónap per második fele mottója.
ÉS a végére még biztos jár egy puszi is , így nektek, akik csináljátok a teszteket odafönt, hogy én ki töltsem idelent.
Kifogy a tollam! Bumburnyákok!

A hét asszonya

2009-12-16T02:38:00.004+01:00

Már vagy egy hete és még mindig nem szóltam semmit.
Szánom bánom bűnömet.
Gyorsan neki is kezdek. Lassan ki is fejtek.
Egy pici Nemzeti Színház. Kellemes társaság. Félrenézett idő. Tolongás (jogosan) Első sor (ügyesen) 90 perc indul.
Alap koncepció. Tessék SzépRóza monológok, Parti Nagy Lajos már megalkotta. Kit is, Kit is?
Hát majd a nagybetűs SZÍNÉSZNŐ előadja. Egyedül. Olyan egyedül, mint a kisujjam. Hallod. Először még csak, mert az elmét indítja be, hogy lecsendesítse a közeget, felkeltse a már amúgy is pattanásig feszült figyelmet. És előjön. Nem telik bele két perc s törlöd a könnyed a nevetéstől. Aztán megint sötét és a hangok, Más ruha, változás, kis komolysággal, néhol 'ámerikai' akcentussal, rágót nyújtva, vodkát öntögetve, káromkodva.Fotózik, mesél, regél. Ja és van strucc. Nem homokba, betonba dugja a fejét, mert az fáj. Meg a strucc puszi, na az is fáj, a homlokra. Mert úgy koppan. Tudod, így ni...cupp. ill. kopp.
Mindezt egy térben. Egy színésznő. Másfél óra alatt hét szerepben. Valódi tudathasadás, és valódi tehetség.
Valóban nő. Villamos kalauz nő -Mé, van aki még villamos vezető nő se-, és sikeres üzlet asszony, vagy éppen bárzenész aki azt a zenét amit játszik a második albumán kiadja-bár első sincs. Aztán még kézimunkaelőrajzoló-akinek Gagarin van a párnájára hímezve-, és és és...Ő maga a színésznő.
Csákányi Eszter. -Aki talán a depresszióra túrós tésztát eszik.
Látod ahogy a végén eléd áll, hisz nem tehet mást, meghajol, s te tapsolsz, hisz te sem tehetsz mást, bár tennél.
Valahogy kikiáltanád arra a nagy messzeségbe, hogy itt vagy, és hogy ő is itt van. És az előbb még ők volt, aki most már egy, és most már tudod hogy ő mindig is ők marad, egy olyan ők aki csak ő, mert akkora egy nő, egy illető, aki úgy betölt, teret, estét, hetet, hogy az meghökkentő.

"Parti Nagy kíváncsi, ki az a Csákányi. Csákányi kíváncsi ki az a SzépRóza. Kíváncsi-e valaki, mi az a széppróza? "

...Az ember kigondolja a poénokat, pedig legszivesebben beleordítaná a mikrofonba: hogy tessék mindenki leszállni. Addig nem indulok, amig mindneki le nem száll Van lába, menjen gyalog, jó idő van, nem ám Budai hídfő meg a sunnyogás...

csukot szemmel...áá nem látni

2009-12-16T01:59:00.000+01:00

Akkor mondom:
Bár drága nővérkém már úgy kezdené, hogy ne nézz nyugdíjas műsorokat!, de ezt a hangot most elcsendesítjük, és szembeszállunk.
Van egy műsor, tök8 melyik (záróra) és ott napról napra ül egy nő, egy hölgy...kinek hogy tetszik, nevezetesen Veiszer Alinda. Visszafogott, mélységesen egyszerű és a maga nemében páratlan, naprakész, széleskörben tájékozott, intelligens, s ami mindközül most a legfontosabb, tökéletes kérdező, remek figyelő.
Na ezt kéne tanítani.
Elődeink írtak erről megannyi könyvet, régebben nyelvtan órán felhívták rá a figyelmet, a szüleink intettek felé, barátainknak csak oldalba böknek érte, mi meg csak bambulunk.
Kommunikáció és FIGYELEM!

Nem kell nézni a nyugdíjas műsort-csak hogy vissza tegyem a volumét .
S felsorolás nélkül lehet mellőzni az előbbi praktikákat, nincs egy adott út.
Mert tulajdonképpen a hogyan az mindegy.
De ilyesztő nem de bár?
Hogy fogalmad sincs ki alszik az ágyacskádban.
Ki eszik a tányérkádból.
Ki ül melletted a padban.
vagy -egy kis 21. századi metaforát nesztek- Ki a fene van a messenger listádon.

Kire mondod hogy ismerős ha nem ismersz senkit?
Kire mondod hogy barát, ha nem ismer senki?

nem szabadból

2009-12-15T20:56:00.003+01:00

Végre mai is valami amitől összetörik a tükör.
Szuper megállapítás 20:18 körül: Nem vagyok jó ember. Illetve, ahogy ki lettem javítva. Az ember nem jó. Én meg ember vagyok ezért nem vagyok jó.
Akkor egy szabály az életemben, amit nem kell betartani , mert nem kell.
Nem kell elfogadni, mert ilyet mindenki megtart belül a sötét bugyorban. Ki írod, aztán megéget. Buta buta.
Őszinte . És buta.
Ha én boldog vagyok akkor más is nyugodtan lehet boldog. Ellenben ha nem akkor aztán az a lényeg hogy nekem legyen a legszarabb másnak annyira nem kell. De boldog ne legyen semmiképp se mert akkor irigyére talál.És hogyha szarban van akkor is csak úgy lehet szarban, hogy mondjuk engem nem nagyon érint. Vagy esetleg érint, de úgy hogy ha menő akkor nekem szarabb, ha nem menő akkor neki.
Tulajdonképpen a lényeg annyi, hogy mindent magamhoz mérek, és még annyi hogy vannak kivételek akik nem tartoznak a baromságaimba bele.
Lehet Te pont bele tartozol, bár nem biztos. DE az ember a buszon. A váróban. A boltban. Az aluljáróban. Mind mind ide.
Ettől tartunk ott ahol. Gén hiba. Öröklött. Nemtom. Valaki változtasson.
De nekem már az is elég hogyha annyi van hogy jó.
Mert mint mondottam ha nekem jó, minden jó.
Ehhez tartsuk magunkat.
Pisz láv hepinesz!